Prímás-album [antikvár]

A magyar sors eltéphetetlenül van a katolicizmushoz fűzve. A magyar államot Szent István katolikus alapzatra építette s ennek sziklaszilárdsága ma is egyik fő biztosítéka az ország létének.A magyarság és a katolicizmus sorsközössége a történelmi tanulságnak szimbólummá finomult fényével világít át a magyar múlton.A katolikusok nincsenek öndícséretre nevelve, azért nem szokták kellően hangoztatni azt a vaserejű történelmi tényt, hogy a magyar fellendülés mindig együtt járt a magyar katolicizmus virágzásával, hogy balsorsunknak rendszerint kísérője volt a katolicizmus elnyomása, hogy balsorsunk tragikus sodrával párhuzamosan katolikusellenes áramlatok hömpölyögtek. Nem véletlen párhuzamok, kronológiai egyezések ezek. Történelmünk érverésének szabályszerű ritmusa lüktet bennük. Könnyen magyarázható, természetes jelenségek, hiszen a katolicizmus építő, konstruktív erő és ilyenként hatott a magyar történelemben is. Nem rombolt, hanem épített, nem volt tagadó kritika, hanem pozitív alkotó tényező.Ha világos jelek nem is mutatnák, Európa történeti fejlődésének törvényszerűségéből mint biztos következtetést lehetne levonni, hogy a forradalmak, társadalmi és gazdasági megrázkódtatásoknak időben rövid, de erőben vehemens korszaka után a lehiggadás és újjáépítés oly idejében élünk, melyben a katolikus erők újra hatásos működésben vannak. Közeli és meggyőző példát nyújt rá Magyarország. A mai korszellem kedvez a katolicizmusnak, szinte úgy látszik, hogy célja, útja hozzá visszavezet.Mi magyar katolikusok tisztában vágynak e tanulságokkal. Ismerjük jelentőségünket s tudjuk kötelességünket. Érezzük Egyházunk és szent hitünk lelki hatalmának növekedését világszerte s nem a hozzátartozás önzéséből örülünk neki, - bár az isteni kegyelem megnyilatkozásának érezzük katolikus voltunkat - hanem örülünk azért, mert tudjuk, hogy Krisztus királysága az emberiség jobb jövőjével azonos.