Senkinek sincsen nagyobb szeretete... [antikvár]

Előszó Orbán Lászlóhoz több mint húsz éves ismeretség fűz. Amióta pap lett, azóta még inkább lelki barátság köt össze vele. Laci remekműve az élete és a halála. Halála azt mondja el, amit egész élete is mondott: „segítek, ha az életembe kerül is" Halálakor újra felfedeztem, hogy ez a „segítek, szolgálok, ha az életembe kerül is" a kulcsa Laci életének. Összeállításom nem egy szokásos „életrajz", inkább életrajzszerű gyűjtemény, amelyben ennek a másokért való életnek fényeit próbáltam felvillantani, egy-egy csokorba összefűzni. Rövid írásomban tehát nem élete részleteinek teljességére törekedtem. Inkább az életét jellemző néhány lényeges eseményt szeretnék bemutatni és felidézni azokat a rugókat, amelyek őt segítették, vezették, azokat a gyökereket, amelyekből élete táplálkozott. Naplójából, saját megnyilatkozásaiból és mások tanúságából merítettem. Főleg azoknak szántam, akik keresnek, akik nem elégednek meg egy lagymatag, félig-meddig keresztény élettel. Azoknak, akik szeretnék életüket értelmesen, a lehető legszebben leélni. Laci erre törekedett. Életének ^gy-egy megnyilvánulása segítség lehet fiataloknak és felnőtt keresztényeknek egyaránt.