Sienai Szent Katalin legendája [antikvár]

ELSŐ FELVONÁS ELSŐ JELENET A szili a Benincasa család sienai otthona. Katalin szülei, Jacopo és Lapa mama a konyhában az asztalnál ülnek. Jacopo hatvanöt éves, zömök termetű, tekintete szelid, jóságos. Lapa hatvanéves, dinamikus személyiség, hirtelen haragú. LAPA Katalin lányunk makacssága felháborít, de nem rendit meg elhatározásomban. Ha kell, én is tudok makacs lenni. S mivel anyja vagyok, engedelmességgel tartozik nekem. JACOPO Lapa kedvesem, olyan vagy, mint egy duzzogó gyermek, aki nem kapja meg kedvenc játékát. Katalin az ádagosnál sokkal érzékenyebb lélek, jól tudjuk ezt mindketten. LAPA Drága Jacopo, én édes uram, te olyan jó vagy, hogy az már földöntúli. Mindenkit védesz, senkire rosszat nem mondasz, hogyan is tennéd ezt legkisebb gyermekünkkel, aki mindkettőnk szívének különlegesen kedves? Talán éppen ez a baj. Mindig is túlságosan elkényeztettük. JACOPO Huszonöt gyermekkel áldotta meg házasságunkat az Úr, de egyiket sem szerettem annyira, mint Katalint. Remélem, hogy Isten nem rója fel ezt bűnömül. LAPA Katalin volt az egyeden gyermekem a huszonöt közül, akit szoptattam. Később annyira bájos, szeretetre méltó leány volt, hogy soha nem tarthattam magamnál ezt a kincset, mert a szomszédok mindig elkérték tőlem, hogy saját otthonukban örüljenek a jelenlétének. Elhalmoztuk szeretettel, és most hálából ellenünk fordul. JACOPO Ha Katalin nem akar férjhez menni, nem kényszerítheted! lapa (felcsattan) És ugyan miért ne kényszeríthetném?! De még mennyire, hogy kényszeríthetem! Még akkor is, ha van benne valami angyali. Ez a sok, különle-