Szegedi Gergely debreceni reformátor, a kálvini irány úttörője hazánkban [antikvár]

Szegedi Gergely a magyarországi reformáció egyik legfontosabb szereplője. Hazánkban a helvét szellemű úrvacsoratan első terjesztői közé tartozik. Már nem a Zwingli-féle álláspont, hanem a Bullinger és Kálvin álláspontját a Consensus Tigu-rinus után egyaránt fedő úgynevezett közvetítő úrvacsoratan híve. Kálmáncsehi Márton debreceni reformátori tevékenységét Szegedi Gergely folytatta, mint annak még életében kijelölt utódja. Debreceni plébánossága alatt keletkezett a hatalmas Debrecen—Egervölgyi Hitvallás és ekkor kezdte meg működését a debreceni nyomda. Szegedi Gergely adta ki azt az 1569. évi református gyülekezeti énekeskönyvet, amely elrendezésével a debreceni egyházi énekeskönyvek mintájává vált. Szegedi Gergely állította a zsoltárokat az énekeskönyv élére és maga is példaadóan és serényen fáradozott zsoltárok magyar versekbe szedésén. Bod Péter egyedül Szegedi Gergelyről jegyezte fel, hogy vittenhergai tanulmányútja (1556—57) előtt, tehát akkor járt Genfben, amikor a nagy genfi reformátor még élt és tanított. Genfi tanulmányútja, kálvini szellemű úrvacsorai felfogása, tevékeny kiállása a zsoltáréneklés mellett, debreceni plébánosi működése Kálmáncsehi és Méliusz között, mind olyan tények és jelek, amelyekből joggal vonhatjuk a következtetést, hogy Szegedi Gergelyt magyar földön a kálvini irány egyik első, ha ugyan nem a legelső úttörőjének kell tekintenünk.