Szent Imre 1000 éve [antikvár]

Olyan szentre emlékezünk most, aki védelmező közbenjárásával jelen van a magyar keresztény állam kezdeteitől egészen a mai napig, mint a magyar ifjúság példaképe és a tisztaság erényének nagy szimbóluma. Ma nemcsak a magyarországi katolikusok, hanem azok is ünnepelnek, akik a világ számos táján tisztelik az ő személyét. Külön öröm számomra, hogy üdvözölhetem honfitársaimat is Lengyelországból, akik elhozták erre az ünnepre Lysa Gorából azt a Szent Kereszt-ereklyét, amelyet a hagyomány szerint még Szent Imre ajándékozott nagybátyjának. Vitéz Boleszláv lengyel királynak. Kívánom, hogy ez a kereszt. Krisztus keresztje erősítsen és formáljon bennünket egységbe, valamint Szent Imre közbenjárására mutasson nekünk utat a következő évezredbe. Őszentsége XVI. Benedek magyarországi képviselőjeként továbbítom a székesfehérvári millenniumi ünnepség minden résztvevője és közreműködője számára az apostoli áldást. Krakkó, 2007. augusztus 15. Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek Üzenet Szent Imre herceg születésének ezredik évfordulója alkalmából (2007. augusztus 18.) Szent Imre herceget lelkes és szentéletű emberek közössége vette körüL Még születése előtt járt Esztergomban Közép-Európa népeinek nagy apostola, Szent Adalbert, a vértanil püspök. Az ő szerzetestársai és barátai közül többen is Magyarországon maradtak, és kivették részüket az itteni keresztény élet megszervezésében. De szent lett Imre herceg édesapja, István király is, a hívő, bölcs, mérsékelt, energikus, népét ismerő és szerető, a környező világgal józanul számot vető, de mindvégig keresztény és idealista uralkodó. A boldogok között tiszteljük Szent Imre édesanyját, Bajor Gizellát is, akinek személye és hite, hitvesi és anyai szeretete népeket kapcsolt össze. Ott látjuk Szent Imre környezetében nevelőjét. Szent Gellért püspököt is, aki társaival együtt ugyancsak vezető egyénisége volt a kereszténység és a nyugati kultúra terjesztésének. És ő is, igen, ő is, mint az akkori püspökök közül nem kevesen, vértanúhalállal fejezte be földi életét. Ugyanakkor a mai kutatók is tisztelettel állnak meg Szent Gellért fennmaradt műveinek magas színvonala és kiválósága előtt. Szent Imre herceg életében és tiszteletében az a megrendítő, hogy ez az ígéretes és az egész magyar nép számára olyan fontos fiatalember nagyon korán, váratlanul hunyt el. Szent Imre ünnepének ószövetségi olvasmányában a Bölcsesség könyvéből szerepel egy részlet. Ebben a Szentírás a fiatalon meghalt igaz ember sorsáról elmélkedik. „Az igaz ember akkor is elnyeri a teljes boldogs^ot, ha fiatalon riadja el a halál. Az emberi élet értékét ugyanis nem a hosszú öregkor adja meg, és nem az évek számával mérik érdemét." Nagy kérdés volt ez a régi ember számára, hiszen sokan úgy gondolták, hogy az igaz élet jutalma még ezen a földön beteljesedik. A szerencse, a jólét, a tisztességgel szerzett gazdagság, a jó egészségben megélt, hosszú öregkor, a szép család, a gyermekek és az tmokák jelentik az igaz ember jutalmát. De az életben sok példát látimk ennek az ellenkezőjére, amikor kiváló és becsületes embereket szerencsétlenség, szenvedés, szegénység, korai halál sújt. Jób könyve is ezzel a nagy kérdéssel foglalkozik. A Bölcsesség könyvének most idézett szakaszában azonban nemcsak a leUd tisztaságban töltött fiatalság múlhatatlan értékére utal a szent szerző. Nemcsak azzal magyarázza a fiatalon meghalt igaz ember halálát, hogy kimentette őt az Isten a bűnös világból, hanem azt is hozzáfűzi: „nem értik, mit rendelt felöle az Űr, és miért helyezte őt az Űr biztonságba". Ez a kijelentés azonban már a túlvil^i életre és boldogságra vonatkozik. A fiatalon meghalt igaz ember sorsa ablakot nyit a halál utáni élet igazságára. De Szent Imre herceg esetében nemcsak egyéni sorsa okozhat problémát a számunkra. A kiváló, keresztény neveltetést kapott Imre herceg, élete vége felé már Szent István király egyetlen életben maradt fia, az újonnan keresztény hitre tért magyarság reményét is hordozta. Miért engedte meg a Gondviselés, hogy az a Szent István, aki a magyar nép azonosságának és történetének értékeit egyesítette az európai népek kultúrájával és a szomszédokhoz fűződő barátsággal, aki határozott, kiegyensúlyozott, népét szerető és keresztény hitre vezető uralkodó volt, utód nélkül haljon meg, és építő uralkodása a bizonytalanságnak, a rend felbomlásának és a polgárháborúknak adja át a helyét? Ha a történelmet pusztán evilági szemmel nézzük, talán nem találjuk a választ erre a kér-