Találkozásom a Szeretetlánggal [antikvár]

Évtizedes óhajomat váltom valóra most, amikor ezt a kis kötetet közreadom. Reménykedem, hogy nemcsak mulasztásom miatt csúszott e könyv kiadása. Talán benső érlelődésemre is szükség volt, talán mára már kedvezőbbé váltak a Szeretetlángról való tanúságtétel lelki és szívbéli körülményei... A magam részéről öt hazai magán-kinyilatkoztatásról tudok. Erzsébet asszonyhoz fűződő barátságom és hét évig tartó közös „együttmunkálkodásunk" miatt a Szeretetlángot ismerem legalaposabban és legszemélyesebben. A vallásos irodalomból főleg külföldi fordítások révén - eléggé köztudottak azok a „kegyelmi útmutatások", melyek az emberiség „idők végi" helyzetéről, kilátásairól és teendőiről szólnak. Ezen égi útmutatások megegyeznek abban, hogy az Egyház megújulása érdekében, egyénenként és kis közösségekben szólítják meg a hívőket. A magán-kinyilatkoztatások lényege, hogy az alulról szerveződő élő mozgalmak lelkisége áthassa a helyi kis-egyházakat. A Szeretetláng a Magyarok Nagyasszonya Országában fogant lelkiség és vallásos mozgalom. (S hitem szerint annál több is...) Személyes tanúságtételnek szánom ezt a rendhagyó kis könyvet. Naplórészleteket, naplókigyűjtéseket, Erzsébet asszony lelki hagyatékában talált írásokat, életrajzot, vele készült riportot valamint saját beszámolóimat, gondolataimat, jegyzeteimet, eszmélkedéseimet tartalmazza e kötet. Fogadják szeretettel!