Tarsicius [antikvár]

Részlet a könyvből:Rómában vagyunk, a keresztény időszámítás 258., Valerianus császár uralkodásának ötödik évében.Pegasius, a házaló zöldséges, szokásos reggeli körútját járta. Kötőféken vezetett öszvére hátán mindenféle színű és fajtájú zöldséggel és gyümölccsel megrakott kosarak tornyosultak. Megállt a gazdagok bronzveretes, meg a szegények deszkából összetákolt kapui előtt és mindenütt háromszor kopogtatott. A kapuban megjelenő úrnővel, szakácsnővel vagy rabszolgával gyorsan lebonyolította a maga kis üzletét. Még néhány szívélyes szót váltott vevőivel és máris indult tovább. De ha lett volna valaki, aki e kora reggeli órán végigkíséri Pegasiust a környék jobbára csinos, sőt elegáns házaktól szegélyezett utcáin, észrevehette volna, hogy a zöldségárus nem egyforma meghittséggel beszélget mindenkivel. Mert egyik-másik vevő arca ugyancsak elborult attól, amit Pegasiustól hallott. Mi lehetett vajon a derék zöldséges riadalmat keltő híre?Pegasius most egy borostyánnal befuttatott falban szinte elvesző kapu előtt állt meg. A fényesre fogdosott elefántfejes kopogtatót a kapuhoz ütögette...