Visszatekintés 1941-1972 [antikvár]

Szent-Iványi Domokos (1898-1980) a 20. század középső harmadának kivételes tehetségű politikaformálója volt. Nem pártpolitikus, hanem nemzetstratéga, a történelem menetét befolyásoló államférfiak közvetlen munkatársa. Nem szerepelni akart, hanem küldetést szolgálni. Kiemelkedő tagja annak a Trianon után fellépő új magyar értelmiségnek, amely a modernizáció és a reform útjait keresi. Szent-Iványi - Teleki Pál tanítványaként - jogot, politológiát, geográfiát és gazdaságtant tanul Budapesten, majd Bécsben és Párizsban. Nyolc évet tölt magyar konzulként Észak-Amerika különböző nagyvárosaiban, és elsőként figyelmezteti a magyar vezetőket, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió lesz a közeljövő két meghatározó hatalma, míg Európa tovább hanyatlik. 1936-ban Bethlen István javaslatára Darányi Kálmán miniszterelnök személyi titkára lesz. 1939-42-ben a miniszterelnök Teleki Pál titkos németellenes kabinetjének vezetőjeként külpolitikai és nemzetpolitikai hálózatot szervez. Ebből teremti meg, Teleki tragikus halála után parkoló pályára kerülve, a "fedett" Magyar Függetlenségi Mozgalmat, amelynek bizalmi kapcsolatai a kormánytól, a hírszerzéstől, a hadseregtől és az egyházaktól kezdve az ellenzéki pártokig és civil szervezetekig terjednek. 1943 végén ifj. Horthy Miklós mellett vezetője lesz a kormányzó Különleges (Kiugrási) Irodájának. 1944 szeptemberében a németek és a nácik éberségét kijátszva, Faragho Gábor vezérezredessel és Teleki Gézával Moszkvába repül. A Kormányzó megbízásából tárgyal a szovjet vezetéssel, majd Horthy nevében fegyverszüneti egyezményt ír alá Molotovval. A kiugrási kísérlet október 15-i kudarca miatt diplomáciai mesterműve semmivé válik. Moszkvából 1945 januárjában tér haza, Molotovék őt látnák szívesen az ideiglenes kormány külügyminisztereként. Emiatt, és a kisgazda politikai vezetőkkel való együttműködése miatt a Rákosi-klikk célkeresztjébe kerül. Így lesz 1947 elején egyik fő vádlottja az első magyar kirakatpernek, a Magyar Testvéri Közösség "összeesküvése" ügyében. Az elítéltek közül szinte utolsóként, 1956 szeptemberében megrokkant egészséggel szabadul a börtönből. Felgyógyulása után tovább dolgozik a magyar diplomácia történetéről, illetve a világháborús politikáról és az ellenállásról készülő angol nyelvű kéziratain. Utolsó nagy konspiratív akciójaként 1972-ben Bécsbe emigrál, s végül Heidelbergbe költözik, miután egy dán diplomata segítségével kicsempészte elrejtett jegyzeteit és különleges dokumentumait. Idősen, de végre zavartalanul és szabadon fejezheti be négy nagy gépiratos munkáját. Vállalkozásában ifjú felesége, Ágnes segíti, aki megőrzi az elkészült műveket a 2005-ös kiadási zárlatig. Szent-Iványit máig alig ismeri a nemzeti emlékezet, bár 1945 után sokan tettek tanúságot kivételes érdemeiről. Első magyarra fordított könyvét, a Visszatekintést olvasva most nemcsak az ő veszélyes életét és időtlenül érvényes gondolatait ismerhetjük meg, hanem bennfentes portrékat is kapunk a kor főszereplőiről, a Horthyaktól Tildy Zoltánig. Szent-Iványi messzetekintő, bátor és lenyűgöző személyiségű demokrata volt, aki nem ismert reménytelen helyzetet, és töretlenül bízott a magyar nép tehetségében és Magyarország jövőjében, jöjjenek rá bármilyen nehéz nagyhatalmi és politikai konstellációk.