Webnapló és egyéb vallomások [antikvár]

Tábláin enyhe elszíneződések.
Blogok-bevezető Na, akkor fussunk neki! Hány évembe telt, mire a klasszikus sorok valódi jelentését megértettem, hogy tudniillik: "Ha nem mondhatom el senkinek, elmondom hát..." Valami ilyesmiről lenne szó most is, amikor nekikezdek ennek a kis netes naplósorozatnak. A Blogot, ezt a kifejezetten internetes naplóformátumot, a felület maga termelte ki, mert ugye milyen klassz az, hogy az ember nem a Hyde parkban kell kiordítsa magából, hogy mit gondol a világról - úgyis kevesebben hallják, mint szeretné - hanem ott sírhatja el, ahol mindenki lát.... És hozzászól, egyetért, vagy leugat, kinyilatkoztat, vagy magasról tesz rá(m) és az észrevételeimre. Mégis úgy gondolom, hogy jó az, ha az ember egy nyílt fórumon engedheti szabadjára azon gondolatait, amelyet sem egy televíziós közvetítésbe, se egy hír- vagy szórakoztató műsorba, rádiós magazinba, hovatovább egy újság hasábjai közé sem tudna bepaszírozni, vagy azért, mert úgyis beleszól a főszerkesztő, vagy netán azért, mert egyszerűen nem odavaló. Namármost, azért a világban, ebben a világban meg pláne történnek körülöttünk olyan dolgok, amelyet vitán felül VÉLEMÉNYEZNI KELL, mert muszáj. Mert szép, vagy jó, örvendetes, vagy halálosan idegesítő, csápolni kell neki, oder - nem beszélek németül, csak már eluntam a vagyozást - zsigerből utálni kötelező. Úgyhogy mostantól, aki bújt, aki nem én elmondom, hogy látom... Ti is tegyétek!