Játék a büntethetetlen fantázia bűnével [antikvár]

Játék a büntethetetlen fantázia bűnével - avagy a képzelet árnyjátéka „ Mert a szerelem bármennyire fenségesnek mutatkozik, csupán a nemi ösztönben gyökerezik, sót egyáltalán nem egyéb, mint specializált egyénített nemi ösztön. " (Schopenhauer) Újabb játék a megfeszített lélek tükrével, újabb vívódás, vallomás. Részegh Botond dionüszoszi alkat, munkái legalábbis ezen a póluson rezegnek. Ez nem csak az expresszív, indulati megnyilatkozást jelenti, hanem elmerülést a bizonytalan, homályos benső világban. Nem jelenti az egyensúly és a csiszoltság hiányát spontán rajzaival, de az érzések, az emóciók irányítják. Rajzsorozata most erotikus fantáziák, stilizált formákba rejtőzködve szemérmetlen vallomást tesz. Önterápiás út ez, mert az erotika nem lüktető testek összefonódása. A tökéletes nász hiánya, nem androgynként eggyé váló beteljesedés, hanem medúzaként lebegő áttetsző testek fantáziajátéka. Ivlessze elkerülve a pátoszt, elkallódott csonka testek találkoznak húzva-vonva egymást. Inkább béklyóként elviselve állandóan közeledve-távolodva. Elfojtás és ragaszkodás csapdái, a kapcsolatok tétova variációinak végtelene. Pszichologizáló megközelítésem elsősorban alkotáslélektani feltárás, de ennek része a sejthető trauma, amelytől szabadul, a rajzok által szabadulna az alkotó. A nemiség, a szexualitás önfeledt öröm, de inkább gyötrő konfliktus. A megemészthetetlen dolgok kirajzolása - analízis sorozat a megnyugvásért. Ezért van a rezignáltabb stílus, az indulatos expresszív habitus helyett szimbolikus stilizáció minden figura. Mimika nélküli fejek, csonka, bábszerú testek, a nemiszervek kiemelésével inkább szenvtelenül bemutatja az együttlét variációit. A férfi szereplő sokszor megkettőződik - hasadás, vagy a harmadik zavaró megjelenése.