Korunk erkölcsei I. [antikvár]

Valahányszor kultúráról van szó, mindig kiderül, hogy milyen nehezen körülhatárolható ez a fogalom és hogy hányféleképpen lehet értelmezni. Még nagyobb nehézség áll elő, ha különbséget akarunk tenni kultúra és civilizáció között, mert itt a határok annyira bizonytalanok és ingadozók, hogy a különböző jelenségeket határozottan osztályozni szinte lehetetlen. Az olyan terjedelmes tanulmányban, mint a jelen munka, szintén alig lehetséges következetesen megkülönböztetni egymástól a kultúra és a civilizáció fogalmát s ha egy-egy példánkban összekeverednek, úgy ennek oka a fogalmak közötti határok elmosódottságában és a felfogások különbözőségében keresendő. A kultúrát az emberi akarat tevékenysége hozza létre: a kéznek és az agynak a természet nyers anyagán való értelmes együttmunkálkodásán alapszik. Ilyenképpen tehát magának a természetnek részévé válik, melyet az emberi értelem magasabb képződményekké fejleszt ki. Ezek szerint tehát a kultúra nem más, mint a természetben rejlő számtalan lehetőség kiaknázása, kifejtése, kifejlesztése. Ha megfejtjük mivoltát, nyomban kiderülnek azok a tulajdonságai, amelyek a civilizációtól megkülönböztetik. A civilizáció falakat emel, és véd, a kultúra ültet és ápol, a civilizáció enyhít és csillapít, a kultúra ellenben hajszol és magasra tör, a civilizáció fegyelmez, korlátoz, a kultúra gyarapít, fejleszt, a civilizáció gyűjt, koncentrál és amit gyűjtött, tovább adja a legkülönbözőbb társadalmi rétegeknek, a kultúra differenciál és az egyént tökéletesíti.