A nő II. [antikvár]

Remy de Gourmont "a szerelem fizikája" című nagyszerű művében azt a tételt állítja föl, hogy az élet célja az élet megtartása. Amilyen egyszerűnek hangzik ez a tétel felületes szemlélésnél, olyan mély az értelme, ha a természetbúvár szemével közelebbről vizsgáljuk az életet a megnyilvánulással együtt. Amit közönségesen életnek mondanak, azt a hatalom és dicsőség utáni folytonos törekvést, a vele kapcsolatos örömökkel, gondolatokkal és szenvedésekkel együtt, a nyilván csak ama titokzatos, bennünk fölhalmozott hatalomnak, velünk született tulajdonságnak a megnyilvánulása, mely előbb vagy utóbb mint szekszualitás jelentkezik. Ha a szekszualitásról beszélek, akkor egy gyűjtőfogalom értem azokat a dolgokat, melyek az emberi nemet éppen úgy, mint az állat és növényvilágot, varázslatos hatalommal különféle nemekre különítik el s ezeket a nemeket ugyanavval a varázslatos hatalommal szaporodásra és megtartásra ösztökélik. Valamennyi élőlény fejlődéstörténetének a tanulmányozása azt bizonyítja, hogy az élőlények két egymástól szigorúan elkülönített nemre való tagozódása csak lassankint alakult ki. A legalacsonyabbrendű állatnál valóban mindkét nemet egyetlen egyénnél találjuk meg, ez az egyén hím is meg nőstény is, mely magasabbra emelkedik a fejlődésben egy élőlény- akár növény akár állat- annál világosabb, de annál bonyolultabb is lesz a hím és nőstény egyénekre való tagolódás.