A kronológia kézikönyve [antikvár]

Lapjai / lapélei foltosak, Kötéstáblája deformált
A történetírás iránt érdeklődő olvasó a magyar történettudomány múltját vizsgálva érdekes jelenségre bukkanhat. Bizonyos történeti korszakokban a kutatók nagyszámban közölnek apróbb részkérdésekkel foglalkozó dolgozatokat, nagy energiát fordítanak látszólag érdektelennek tűnő problémák megoldására, máskor pedig háttérbe szorul az aprólékos forrásfeltárás, és helyette a nagyszabású áttekintések, történeti szintézisek kimunkálása lesz a fő feladat. Hasonló jelenség természetesen minden nagymúltú nemzet történetírásban megtalálható és e szinte periodikus változás könnyen érthetővé válik, ha csak az elmúlt két évszázad nagy történeti, politikai korszakváltásaira gondolunk. Minden új történeti korszakban a történetírásnak már-már kötelességszerű feladata lesz a addig megtett útnak az új korszak értékrendjének megfelelő értékelése, hiszen időközben új, eddig figyelembe nem vett szempontok merülhetnek fel, fejlődik a forrásfeltárás és értékelés módszertana, újabb és újabb tudományágak segíthetik a múlt minél pontosabb és hitelesebb rekonstruálását.