A kultúra lovagrendje évkönyve 2010 [antikvár]

Lapélek és a borítók enyhén foltosak. Gerinc repedezett.
Lapok számozása folytatólagos. Tisztelt Olvasó! Kedves Lovagtársam! A Kultúra Lovagrendje 4. lapfolyamát tartja kezében. Egy olyan könyvet, amely az elmúlt években sokak számára felüdülést, vigaszt és támpontot nyújtott. Nem kell végigolvasnia, mert kiadványunk nem regény. Lapozgassa, nézegesse, és amennyiben egy név, cím, gondolat vagy fotó felkeltette érdeklődését olvassa. Évkönyvünk ne legyen íróasztala közepén, de ne is tegye könyvtárának polcára. A visszajelzéseink szerint az elmúlt években kiadott évkönyveink hasznosak voltak. Elősegítették a szervezeten belüli információellátást, és hozzájárultak a tevékenységünkről kialakult kép pontosításához. Nem egy alkalommal szolgálták magányban a társaságot, keserűségben az optimizmust és kórházban az élet új értelmét. Könyvünket áthatja a Falvak Kultúrájáért Alapítvány millenniumi ajándéka a Kultúra Lovagja elismerés, melyet 4 földrész 23 országából 450 fő vett át. Az évkönyv újabb oldalairól mutatja be a Falvak Kultúrájáért Alapítványt, melynek egyre erősödő szervezetei példákat mutatnak a nemzetközi együttműködésre, a hosszú távú programok következetes végrehajtására, a határon túli magyarok és a hazai nemzetiségek támogatására, valamint a toleranciára és az értékteremtésre. Az írások bemutatják azt a társadalmi szervezetet, amely az embert - a rászoruló embert - helyezi tevékenységének középpontjába, és nem keresi feltétlenül a médiák kegyeit. Az események során kirajzolódik az a közösség, amelynek legnagyobb ereje szó szoros értelmében a „humán erőforrásban" van. Megismerkedhet azzal a nemzetközi kuratóriummal és több nemzetközi szervezettel rendelkező országos szervezettel, amelynek számos állami feladat (részfeladat) átvállalása ellenére is harcolnia kell a kiemelten közhasznú minősítése megerősítéséért. Az évkönyv kiemelten foglalkozik a 21. század példamutató nemzetközi kulturális közössége: a Kultúra Lovagrendje működésével. Az írások bemutatják a nemzetközi közösség küldetéseinek helyzetét, amelyek egyaránt szolgálják a múltat és a jövőt. Érzékelteti a könyv, hogy hova jutottunk el öt szorgalmas év után. A lovagrendről szóló információk és az egyes lovagok tetteit bemutató írások válsággal terhelt években olyan támpontokat adnak, amelyekből kell és lehet is erőt meríteni. Az események, írások és gondolatok pozitív hangulatot sugároznak. Azt hangsúlyozzák, hogy napjaink széthúzó, egymást szidalmazó és provokáló időszakában is érdemes embernek maradni. A végrehajtott cselekedetek azt bizonyítják, hogy nem elég leírni a mélyszegény fogalmát, és terveket készíteni annak felszámolására, de tenni is kell(ene már) érte. Az évkönyv jelzés értékűen megmutatja, hogy az „igazi civilek" - a felsőbbség működésüket egyre korlátozóbb rendeletéi ellenére - keresik a megoldás lehetőségeit, mert tudják, érzik, hogy legalább nekik fenn kell tartaniuk a kiszámíthatóságukat, a segítőképességüket és készségüket. Nekik, akik közül nem kevesen saját bőrükön érzik a „mélyszegénység" sajátosságait, nekik kell bebizonyítani, hogy ilyen körülmények között is érdemes önzetlenül és kell a közösségeket szolgálni. A könyv érinti a Falvak Kultúrájáért Civilhálózat társszervezeteinek működését és bemutatja a nemzetközi virtuális közösség két programját, melyek egyaránt szólnak Európának és a „nincsteleneknek". Az egyenrangú társadalmi szervezetek határok nélkül összefogtak közös célok megvalósítására és az egyes szervezetek programjainak támogatására.