Első C. [antikvár]

Utolsó lapjainak alján beázási folttal. Címlapján pecséttel.
A gyermek ember. Ember az indulás lendületével. A kezdet ősfrissessége bennük. Szellemük nyitott. Lényünk csodálkozás és öröm. Létük szirom-törékeny. Ősbizalommal néznek embert s világot. Mind kereső és ajándékozó szeretet. Nézz rájuk, játékukból feléd nevet az öröm. Kérdéseikben a bölcsesség faggatja a létet, - ne légy türelmetlen, ne téged -, de most nekik, akik tapasztalni kezdik az életet és halált, te tudsz szólalni. A gyermek. Ijedj meg, ha már nem tudsz örülni neki.