20 éves a Csemete [antikvár]

Amikor az immáron felnőttkorba lépett CSEMETE fennállásának huszadik évfordulóját örömmel és nem kis büszkeséggel ünnepeljük, egy kis visszatekintés kínálkozik, nem is annyira a CSEMETE életére, - arról jelen, ünnepi évkönyvünk gazdag anyagában olvashatunk eleget -, hanem a természetvédelem és a környezetvédelem, valamint az azokat megalapozó tudományos felfogás, gondolkodás helyzetére Szegeden és a Dél-Alföldön, az alakulás idején és azt megelőzően. Szegeden a természet- és környezetvédelmi közgondolkodás nem volt a legmagasabb szinten a huszadik század második felében, ezt a szakmai múlt sem katalizálta. Persze voltak nagy elődök, mint a tudatosan rezervátumot alapító Kiss Ferenc, a Fehértó atyja, vagy ahogyan magát nevezte, a "bogaras orvos", Beretzk Péter, a zsombói erdőért, semlyékekért és ritka orchideákért aggódó Csongor Győző, a Tisza szervezett kutatását alapító Kolosváry Gábor, a szikesek feltárását koordináló Megyeri János, a szikes, homoki és tiszai vegetációért egyaránt sokat tevő, még szerencsére közöttünk levő Bodrogközy György, és többek között a Sas-ért felfedező Sterbetz István, hogy csak néhány kiemelkedő, példamutató személyiséget említsünk. De az ötvenes évek végétől a biológiai kutatásokban jelentkező kísérletes majd molekuláris sznobizmus ("Lepkehálós biológusokra nincs szükség!" - mondta egy vezető tudománypolitikus), ráadásul Szegeden a Szentgyörgyi, Gelei, Ábrahám és Greguss, valamint számos orvosprofesszor hagyományain építkező laboratóriumi biológia különösen nem kedvezett egy természetbúvár szemlélet, és az arra alapozó társadalmi aktivitás kibontakozásához. Ehhez járult a hivatalos természetvédelem gyengesége, melynek egyik kirívó példája volt a fehér-tói rezervátum halgazdasággá alakítása. A már jóval korábban felismert, és a század hetvenes-nyolcvanas éveitől hazánkba is begyűrűző környezeti aggodalmak ezért régiónkban csak kismértékben tudatosultak. Ha rátekintünk egy, a CSEMETE létrejöttének évében publikált - bár évekkel korábban írott, - a régió természetvédelmi és ökológiai távlati feladatait körvonalazó munkára, egyértelműen kitűnik a két fő hiányterület: a megye természetvédelmet alapozó kutatottságának elégtelensége, és az elméleti tudományt az intézkedési gyakorlattal összekötő "interface" hiánya. Ha ezekhez hozzátesszük a már említett természet- és környezetvédelmi szemlélet és társadalmi aktivitás gyengeségeit, máris indokoltuk egy egyesület létrejöttét és körvonalaztuk annak küldetését.