A hét évkönyve 1987. [antikvár]

Részlet: Kilencedik évkönyvünk Az időskor összetett kérdéskavargásdba bepillantó kötetet tart kezében a kedves olvasó. Azzal a szándékkal választottuk (Szemünk fénye cimü gyermek-évkönyvünk után közvetlenül) ezt a témát, hogy felmutassuk az emberi életnek ebben a legnehezebb szakaszában rejlő értékeket és potenciált, hogy — a cimben kifejezett metaforát kibontva — felvillantsuk az ősz sokszínűségét, a tartalmas és értelmes, harmonikus öregkor lehetőségét. Tartalmat az öregkori éveknek a fizikai és az intellektuális munka adhat, az egész élet során felhalmozott és leülepedett tapasztalat átadása és a gyermekek nevelése; értelmet az időskorú ember élete is csak akkor nyer, ha elszigeteltségéből kiemelve a zárszámadásig egységes egészbe, a közösségi életbe van foglalva. Szervesen a társadalom életébe. Hiszen, amint azt évkönyvünk első fejezete címével sugallato-san kifejezi: Az ember — a legnagyobb érték, a legfontosabb cél. If Az önmagával és a közösséggel való harmóniának alapja: a közösségi lét — a magány visszautasítása. Mert ugyan az erőt meghaladó dolgokról való derűs lemondás valóban szükséges, ámde bizonyos értékekről, legfőképpen pedig a munkáról és a közösségi életről lemondani nem lehet, mert ezek: önfenntartó erejűek. A tartalmától és értelmétől megfosztott öregkor — az élet paródiája. A lehetőségeitől megfosztott öregkor — az üresség maga. Az utóbbi években, amióta az időskorúak számottevő demográfiai tényezővé váltak (egyenesen demográfiai robbanásukról beszélhetünk), az egyéni öregedésről szóló ősi irodalom és a szintúgy elég régi orvosi, lélektani, filozófiai szakirodalom mellett megjelentek az öregedést mint népességtudományi, szociológiai, gazdasági, kulturális jelenségeket taglaló tanulmányok is. Ezekből is ízelítőt kaphatnak olvasóink. Fogyhatatlan örömöt sugárzó vigasztalás — ez is lehetne évkönyvünk címe. Hisz, mondtuk már fentebb is, a megmaradt erőhöz mért munka, a tevékeny élet: a kiegyensúlyozott, boldog öregkor alapja, fogyhatatlan öröm és vigasztalás forrása. Az öregedés tudománya is lehetne, természetesen évkönyvünk címe. Hiszen egész összeállításunkat tulajdonképpen a méltán világhírű román gerontológiai iskola nagyszerű eredményeire alapoztuk. És lehetne évkönyvünk címe az is: Szép innen a naplemente. Vagy még inkább az, hogy Öregek könyve, a tíz évvel ezelőtt — oly fájdalmasan fiatalon — elhunyt lángelméjű költőnk itt újraközölt remekművére emlékezőn és emlékeztetőn. Hanem, legalább e rövid bevezető szöveg befejezéseként, azt mégis el kell mondanunk, hogy évkönyvünk az öregekről szól iigyan, de nem csak az öregeknek. Minden korosztálynak, minden olvasónknak kívánunk vele tevékeny, derűs és hosszú öregkort. A SZERKESZTŐK