A Katolikus Magyarok Vasárnapjának évkönyve 1991 [antikvár]

Mi lenne, ha ezt a mondatot tűzné a KMV évkönyvének olvasója, de mindenki, aki kezébe veszi ezt a kötetet, 1991 kezdetére? Annyi ígéretes bizakodás, törekvés beteljesedését, titkos vágyak és már-már eltemetett remények megvalósulását hozta meg számunkra az elmúlt esztendő, hogy méltán énekeltük hálatelt lélekkel a Te Deumot az elaggott december utolsó estéjén. S így könnyebb „új szívekkel" való indulást ígérni az új év első napján is, hiszen megtapasztaltuk: nem vagyunk egyedül, ismét velünk volt az Úr. Azt mondjuk, végre felszabadult a haza. Amiért a határokon túl élő magyar évtizedeken át küzdött, megvalósult. Örüljünk, vígadozzunk, adjunk hálát és kérjük az áldást! Új szívekkel - ahogy ígértük. Felszabadult a haza!... Nem volt vérgőzös forradalom, nem pusztultak emberi életek. S mégis aggódva, szorongva tekintünk a kifürkészhetetlen jövőbe. Mert a szabadság ellenkező előjelű értelmezését és gyakorlatát hogyan tudjuk majd leküzdeni? Miként tudjuk majd elfojtani magunkban az önzés, a féltékenység, az irigység mérgét? A valódi újrakezdés, talpra állás és feltámadás nem közösködik az önellenség és önmétely férgével és a határokon belül és túl ágaskodó veszélyek-terhek valóban új szívet követelnek. Megújult szívet, erkölcsöt. Igaz embert, akit a Végtelen elképzelt, megalkotott. Azonközben, hogy a nagyvilág gonoszságban vajúdik, a háború zaja véres mocsokká alázza az áhított békét s a gyűlölet sötétsége a szörnnyé vált ember torzszülöttét hozza a világra, megcsúfolva az isteni ajándékként kapott jogot, az egyén és a közösségek szabadságát. Remény nélkül mégsem kezdhetünk új évet. Remélve abban, ami jobb, szebb, nemesebb, szentebb. Mindez az Úrnál van, Aki nélkül valóban semmit sem tehetünk! Ám Általa és Vele csodákra lennénk és vagyunk képesek!... Ligeti Angelus