A Katolikus Szó naptára az 1959. évre [antikvár]

ÁLDOTT ŰT Áldott az az út, amely az emberi szívekhez vezet. Áldott az az út, amelyen világosságban járbatuuk. Áldott az ^ryenesség és a becsületesség útja. És hivő emberhez csak az ilyen út a méltó. Az emberek észreveszik azt, ha szeretettei és okossággal közelednek hozzájuk. Leüküíkben ez a szeretet és bölcsesség visszhangra szokott találití, mert megmozgatja bennük a legnemesebb érzelmeket. Az a szeretet és az a sürgetés, amelyet naptárunkkal kapcsolatosan tapasztalunk, a maga nt^ható jeleivel, azt mutatja, hogy naptárunk ez alatt a néhány év alatt is szép olvasótábort alakított ki maga körül. Mert észrevették a hivő emberek, hogy szeretettel akar feléjük közeledni és útja a világosságnak, az egyenességnek és a becsületnek az útja sűmr lenni. Nem okosan szél az a hivő emberekhez, aki nem mer nyíltan és egyenesen szólni. Nem bölcse szól az ho^ájuk és nem krisztusi küldetést teljesít, aM arra aJuirja őket a háttérben rávenni, h<^ vonulónak ki aa életből és bizalmatlanok legyenek emibertwsati.k iránt. A mi első és legnagyobb parancsunk az Isten szeretete. De isteni szó mondotta ki azit is, hogy a második legnagyobb parancs az Istenben az emberek szeretete. És itt n«n a szavak számítanak, hanem a tettek. A keresztény erkölcs alapvető követelménye szerint a szavaknak, a tanításnak és a gyaikorlatnak, az életnek egybe kell esnie. Ez a legszebb apológia a hitünk mellett. És 3 KatoUkiia Szó naptára ha ez nincs meg, akkor valahol baj van. Nem az erkölcstanunk elveiben, hanem mibennünk. Azt mondja az apostol, hogy ha szeretetem nincs, semmi sem vagyok. Ha szeretetem nincs, aikkor a szavam a szeretetről csak hidegen pengő érc. Azt látjuik, hogy az új világ, amely berniünk és körülöttünk épül, szereti az embert. A történés és a gondoskodás középpontjába állította az embert. És sokat tesz ax «nberért. Mégpedig nem egyesekért, nem a Mvált-ságosakért, hianem a tömegekért, a mindennapi dolgozó emberért. Ezek között vagyunk mi is, hivő emberek. S amikor az új világ mirólunk is gond^fökodik, akkor ezzel az új világgal szemben nekünk is az egyenességnek, a becsületessségnek és a leliki-ismeretességnetk keresztényi magatartását kell tanúsítanunk. El kell ismernünk igazságát és el keU ismeműnk benne mindent, ami jó. De nem szabad csak az elismerésnél megmaradnunk, mert az élet elsősonban nem szavakból, hanem cselekedeteikből áll. Szép és békés és az emberi jólétet gyarapító és emelő cselekedeteikkel kell megmutatnunk, hogy mi is élő, egész és emberséges emberek vagyunk. Éppen istenhitüntonél fogva. A hit nem arra való, hogy a Gondviselő útjáról letérítsen bennünket. Hanem éppen arra való, hogy megbizonyosodjunk fényénél utunk helyességéről, Olyan a hitünk, mint a csillagok. A csillagoknak látszólag nem sok közük van a földhöz és mégis hányszor igazítják el a földi ván- 33