Bővebb ismertető
MAGYAR KÖNYVTÁRPOLITIKA
Könyvtárpolitikán a kormányzatnak a könyvtárügyre vonatkozó tervszerű elgondolásait és tevékenységét értjük. A fogalomnak e megnevezése a legújabb időkből származik, - a benne kifejezett kormányzati tevékenységgel azonban már jóval előbb, nálunk a XIX. század utolsó évtizedében találkozunk. Wlassics Gyula kultuszminiszter - belátva a Dunántúli Közművelődési Egyesület részéről 1892-ben kezdeményezett azon társadalmi mozgalomnak jelentőségét, amely vidéki múzeumok és könyvtárak szervezésére irányult s amely az országos múzeumi és könyvtári bizottságot életrehívta - 1897-ben felállította a múzeum- és könyvtárügy tervszerű gondozására és egységes irányítására, mint véleményező szervet, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsát és mint végrehajtó szervet a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségét. Ez intézmények feladatának megállapításával nálunk először Wlassics Gyula vetette meg a könyvtárpolitika alapjait. Világossá válnak az alapelvek, ha e szervek akkor megállapított feladatát és rendeltetését tekintjük, amely könyvtárügyünk legfőbb problémáit felölelte, úgymint a könyvtárak létesítése, rendszeres gyarapítása kérdéseit, azok kooperációját és a könyvtárosképzést.
A kitűzött feladatokat azonban e szerveknek szakavatott munkásságuk ellenére is csak részben sikerült megvalósítaniok. A háború előtti Magyarország hatalmas népkönyvtári hálózatának kiépítése és tervszerű fejlesztése, valamint a könyvtárosképzésnek szaktanfolyamok útján való megoldása az ő működésük hervadhatatlan érdeme. Hogy ezekhez hasonló eredményeket tudományos könyvtárügyünk terén nem sikerült felmutatni, azt főleg két körülménynek kell tulajdonítani...