A Magyar Művészeti Akadémia Évkönyve 2014 - CD-vel [antikvár]

Amikor kollégáimtól megkaptam a 2014-es esztendő évkönyve előszavának megírására a felkérést, kötelességszerűen átnéztem a korábbi évek változatait. Nem kis meglepetéssel észleltem, hogy azok jobbára sikerek felsorolásait tartalmazzák. Most úgy érzem, hogy sokkal inkább a köszönetek szavaira kell koncentrálnom, mert emlékezetes esztendőn vagyunk túl, az éves munka sok-sok örömével és nehézségeivel együtt. Oka nagymértékben az, hogy „testvéri viszonyba" kerültünk a történelmi Vigadó épületével és a Hősök terén büszkélkedő Műcsarnokkal, s a két épületben folyó sokszínű művészeti élet szervezésének eredményeivel gazdagodtunk. Ebben a munkában számtalan olyan tapasztalatot szereztünk, amelyek a következő évek eseményeinek folytonosságában nélkülözhetetlenek. Köszönet illeti ezért a régi akadémiai tagok hűségét, a közös szervezeti életbe való fokozatos beilleszkedés tényét, azt a szellemi részvételt, amiért voltaképpen az Akadémia megalakult. Köszönet az új tagok beilleszkedéséért a tagozatok életébe és az általuk szervezett programok megvalósításában. A tagozatok áldozatos munkával és rutinos természetességgel valósították meg programjaikat, írták ki és bírálták el pályázataikat, ösztöndíjaikat, tartották meg üléseiket és ünnepelték meg életük jelentős napjait, éveit. Köszönöm a Titkárság és az adminisztratív apparátus néha nem kis erőfeszítést kívánó hivatali munkáját, hiszen az említett két új intézmény a tennivalók sokszorozását eredményezte. Vonatkozik ez annak a saját gazdasági társaságunk munkatársaira is, akik a Vigadóban a kiállítások, koncertek, konferenciák, színházi események szervezését, gazdasági kezelését végzik. Örömmel írhatom le, hogy a Műcsarnok munkatársai eredményesen valósították meg éves kiállítási programjukat, és az Építészeti Nemzeti Szalon megrendezése igazi siker volt. Talán az első év tapasztalatai tekintetében ez a szervezet végezte a legfelelősségteljesebb munkát. Őszinte köszönet a tisztségviselői választások után leköszönő Elnökség és Felügyelő Bizottság áldozatos munkájáért, és köszönet illeti a különböző bizottságok szakmai hozzájárulását a törvényes működés biztosításában és azoknak a konferenciáknak a szervezőit, akik a művészeti területek elméleti kérdéseinek megtárgyalására koncentráltak. Az elmúlt évben is igazi élmények forrásai voltak akadémikus társaink székfoglalói, némelyik alkalom reveláció erejű is lett, ezért külön köszönet azoknak, akik személyes életútjuk ismertetése mellett műfajuk tágabb értékeinek felmutatására is vállalkoztak. Köszönet a könyvtárban folyó gyűjtőmunka szakszerűségéért és aktivitásáért, a Magyar Művészet folyóirat szerkesztőségének és szakíróinak az Akadémiában és azon túl felmerülő elméleti kérdések iránti érzékenységéért, s azoknak maradandó értékkel bíró rögzítéséért. Végezetül köszönet a sorsnak, hogy együtt dolgozhatunk, hogy emlékeinket ebben az évkönyvben is rögzíthettük, magam pedig reménykedhetem abban, hogy a következő évkönyvek anyagai is a magyar művészettörténet forrásaivá válhatnak.