Bővebb ismertető
Részlet:
A has ezeregyéjszakája
Póki, - amikor már minden foglalkozásból kikopott, amelyet úriember űzhet a Felső-Tisza mentén: volt árbecslő és biztosítási szakértő, volt bolond úriemberek mellett felvigyázó, amely bolond úriemberek minden éjszaka fel akarták gyújtani az ágyukat és volt házasságközvetitő, amikor minden kötél szakadt, csak olyan özvegyasszonyok maradtak meg a világon, akik az első urukat halálra verték, - Póki étvágytalan, magaúnt, semmire sem jó úriemberek gyógyításával foglalkozott: igy került Jómódba, Ulrik nevü ismerősünkhöz, akinek megmentéséről még nem mondottak le a rokonai. „Majd meglátják, hogy, egy hét múlva avas szalonnát és fekete cselédkenyeret fogok véle etetni s azt mondja, hogy annál jobbat sose evett életében. Van olyan párfőmje a szalonnának, amelyet késő öregségééig sem unhat meg az ember. Azok a legboldogabb emberek, akik bakon vagy nyeregben ülve falatoznak fehér, puha, kövér szalonnát a bicskájukkal, a jobb mellényzsebükben van a hagyma, amelyet előbb a bal mellényzsebükbe dugnak be sózás végett, aztán egyetlen harapásra kapják be a hagymafejet; közben jódarab kenyérszeleteket vagdalnak a kezükben tartott cipóból Bezzeg, nem közönséges élmény, ha ilyenkor vendégfogadó vagy csárda mutatkozik az országút mentén, a kulacsot újra meg lehet tölteni De csak vékony fehér, egyéves borral, mert utasembernek nem tanácsos másféle bort inni. Útközben könnyű verekedésbe keveredni."