Bővebb ismertető
Hetedhétország
Nagy gyűjteményem van azokból a levelekből, amelyeket ismert, vagy ismeretlen olvasóktól kaptam. Megtöltenek egy egész kis faliszekrényt.
Van a sok levél között egy, amely különösen az emlékemben maradt, mert megátkoztak benne. Nem gyakran fordul elő ilyesmi az emberrel. Aki írta, a nevét nem írta alá. Ellenséges leveleknek rendesen megvan ez a szépséghibájuk. De annyi kiderült a levélből, hogy fiatal asszony az illető, vidéki városban lakik és van egy kisfia. Miért átkozott meg? Mert valami utleirást közöltem az ujságban. Ez az írás korbácsolta fel annyira a lelkét. Akkora volt a levélíró gyülölete, hogy ez már ékesszólóvá tette. Szememre hányta a fájdalmat, amelyet az utleirással okoztam az ő otthonhoz szegezett tehetetlen sóvárgásának. És végül, mint valami Shakespeare-szereplő, hosszú kikezdésben megátkozott örök életemre.