A Szabolcs-Szatmár Megyei Tanács Jósa András Kórházának II. évkönyve [antikvár]

Tisztelettel köszöntjük II. Évkönyvünk Olvasóit! Az 1974. esztendő három fontos jubileumot is jelent mindannyiunk számára. Ezen évfordulók időrendben a következők: 1) 1974. október 26-án lesz 150 éve annak, hogy Nyíregyháza örökre megváltotta magát hatalmas összegű pénz lefizetése árán a földesúri függőségtől (örökváltság), 2) pár nappal ezután, 1974. október 31-én lesz 30. évfordulója annak, hogy városunkat a Vörös Hadsereg felszabadította és végül 3) az újonnan létesített nyíregyházi "Erzsébet" közkórház 1899. nov. 20-án fogadta az első betegeket, s így ez évben már a folyamatos működés 75. évfordulóját ünnepelheti és kezdheti 165 ágyas kórházból kiterebélyesedett mai, közel 1100 ágyas Megyei "Jósa András" Kórház.A Nyíregyháza városban és szerte Szabolcs-Szatmár megyében kibontakozó jubileumi ünnepségekhez csatlakozva kórházunk orvos-egészségügyi dolgozói is maradandó módon kívánnak megemlékezni ezen hármas évfordulóról. Ezt szolgálják: emléktábla felavatása a 75 éves kórház igazgatósági épületében, a kórház alapítójának illetve 1969-től már névadójának tiszteletére Jósa-emlékplakett készíttetése (ez sorrendben mára 3. plakett Jósa Andrásról), a Jósa András pályadíj meghirdetése, és végül ezen II. Évkönyvünk is.A 75. évforduló és a jubileumi ünnepségek elmúltával arra fogunk törekedni, hogy kórházunk Évkönyve évről évre megjelenjék, vagyis valóban rászolgáljon a nevére. Az évenként közreadott kórházi kiadvány üzemi krónikaként beszámolhat az eltelt esztendő lényegesebb kórházi eseményeiről, tükrözheti a személyi változásokat és új gyógymódok bevezetését, valamint állandó fóruma lehetne Jósa András ma élő pályatársai tudományos publicatióinak.Végezetül megemlékezünk még egy számunkra kedves születésnapról: ez évben András napján, vagyis november 30-án lesz Jósa András születésének 140. évfordulója. Meggyőződésünk, hogy Jósa András emlékét legmaradandóbban életének egyre jobb megismerésével és megismertetésével, illetve sokszor ma is időszerű régészeti és orvosi útmutatásainak gyakorlati felhasználásával őrizhetjük meg.