A "Szegedi Hiradó" karácsonyi könyve 1897 [antikvár]

Részlet a könyvből: A mi karácsonyunk. Amikor a sik puszta olyan, mint egy fehér lap, csillogó és tiszta ezüstös, a jó isten ráirja akkor a karácsony poézisét és az ember lelke örvendezik és azt mondja: feltámadott. Feltámadott az isten és az ő szelleme: a szeretet és a béke. És akinek otthona van, megérti ezt a magasztos szép poézist és a hóvilág közepette tavaszt varázsol a szobába és zöld galyakból, aranycsillogásból és szines lángokból egy költeményt szerez, olyat, amelynek összecsengő harmoniája édes, lágy zsongással a szivbe lopódzik és ünnepi hangulatra váltja a hétköznapi érzéseket. Ezen az estén nincs gyülölet, nincs irigység, csak béke és szeretet. Az ember legyőzi a természetet, mert legyőzi azokat az erőket, amelyeket rontásra, pusztitásra tőle kapott. Kint sötétség van és háboru, a vihar fákat dönt, a sötétség örvényeket nyit az éjszakai tévelygőknek és az ember nem látja ezt, nem akarja látni és nem tanulja el. Mert feltámadott az Isten és az ő szelleme: a szeretet és a béke.