A szép magyar könyv 1967 [antikvár]

Amikor a magyar könyvművészet egy-egy esztendejének legszebb alkotásai fölött szemlét tartunk és gazdáikra lelnek a kitűzött díjak, dicséretek, valójában nemcsak az egyes könyveket tesszük mérlegre. Vizsgázik művészetünk, kultúránk egyik legjelentősebb tartománya s vizsgáznak mindazok is, akik e kulturális tartomány, e művészeti ág jelenéért, jövőjéért felelősséggel munkálkodnak, alkotók, szervezők, dolgozók, kiadók, nevelők egyaránt. Egy-egy év könyvművészeti termése felénk sugározza a fejlődés szellemét, irányát, hol az egészséges esztétikai szemlélet és alkotókészség lendülését, hol talán éppen annak elmaradását. Az 1967. év legszebb könyveinek versenyében - ha mindent egybevetünk - azt hiszem, az egészséges fejlődést, mind az alkotói, mind pedig a kritikai szemlélet elmélyülését, lendületes érlelődését kellett tapasztalnunk, még akkor is, ha kissé felszínesen szemlélődve az összkép az 1966. évi eredményhez képest nem is kelti a döntő fejlődés, az előrelépés szuggesztív benyomását. A már említett mélyebb alkotói és kritikai szellem, szilárdabb szemléleti bázis kialakulásának köszönhető. Ezek az élményszerű tapasztalatok késztetnek arra, hogy könyvművészetünk mozgásának, aktuális fejlődésének mind világosabbá váló és szemléletünket mindinkább átható néhány sajátos vonását egészen szűkszavúan felvázoljam.