A Tóth Árpád Gimnázium évkönyve 30. [antikvár]

Gyorsuló időben élünk, és ebben a sodrásban szinte észre sem vesszük, milyen gyorsan elrohannak az évek. Talán oda sem tudunk kellően figyelni az évek gazdag eseményeire, amelyek olyan természetes egyszerűséggel váltják egymást, hogy fel sem tűnnek. Azoknak sem, akik formálói, alakítói az eseményeknek és a gazdagon hömpölygő folyamatoknak, azoknak pedig különösen nem, akik kívülről követik vagy szemlélik mindazokat. Így vagyok én is a Tóth Árpád Gimnázium 30. évfordulójával. Nem akarom elhinni, hogy már eltelt három évtized e jeles oktatási intézmény életében. Mert minden magunk mögött hagyott tanév, megannyi rendezvény, esemény, oktatási-nevelési kísérlet úgy pereg végig az emlékezetben, mintha minden a karnyújtásnyira levő tegnapban történt volna. Pedig mindezek már történelemmé sűrűsödtek a felnőttkorba lépett, de még mindig fiatal középiskola életében. Mindezekért a beköszöntőben részemről is az illik, hogy régi emlékeket idézzek meg a harmincéves fiatal intézményről. Emlékezésem azért is lehet hiteles, mert az elmúlt évtizedekben valahol mindig ott voltam az oktatásügy városi vagy megyei irányításában. Ha lehet így fogalmaznom: együtt tudtam lenni-dolgozni és gondolkodni a születő és korosodó gimnáziummal. Emlékszem az indulás nehézségeire, az első igazgatóra, a lelkesedésben példát mutató fiatal tantestületre.