Bővebb ismertető
A váci piarista kollégium alapításának gondolata - legalábbis Demka Sándor 1750-ben papírra vetett elbeszélése szerint - akkor merült föl Kollonich Zsigmond váci püspökben, amikor 1713. december 26-án Nagyszombatban Koháry István megyéspüspöki jóváhagyását kérte a kecskeméti piarista kollégium számára tervezett alapítványához. Koháry terve annyira megtetszett a püspöknek, hogy elhatározta: a török háborúk alatt méltatlan állapotba került püspöki székvárosában, Vácott ő is piarista iskolát fog alapítani. Hamarosan érintkezésbe lépett Bohn Euszták (a S. Eustachio) viceprovinciálissal, akinek 1714. április elején részletesen is kifejtette az alapítással kapcsolatos elképzeléseit. Eszerint kezdetben 10 000 forintot helyezne el siebenbrunn-i (Stájerország) családi birtokán 6 százalékos kamatra (amely évente 600 forintot jövedelmez), a négy piarista ellátásának másik részét pedig az általuk adminisztrálandó váci Szent Mihály plébánia körülbelül 1000 forintos éves jövedelme biztosítaná, egészen addig, míg föl nem épül saját kollégiumuk. A püspök olyan piaristákat kért a viceprovinciálistól, akik mindhárom nyelvet (magyar, német, szláv) beszélik, és akik közül egy a zenéhez is ért. Kollonich és Bohn április folyamán hamarosan személyesen is találkoztak Bécsben, ahol a viceprovinciális éppen a kecskeméti alapítványi összeg elhelyezését intézte, majd pedig Kollonich levélben kérte tervéhez helynöke, Berkes András váci nagyprépost támogatását. Erre főként azért volt szükség, mert Berkesnek le kellett mondania a piaristák javára az addig általa viselt váci plébánosságról.
Miután a piarista rend generálisa 1714. június 30-án Rómában kelt levelében fölhatalmazta Bohn viceprovinciálist a váci alapítvány elfogadására, Kollonich püspök 1714. október 3-án Pozsonyban kiállította a kollégium alapítólevelét. Ebben áprilisban leírt elképzelésén csak annyit változtatott, hogy a kissé megnövelt alapítványi tőke 12 000 forintos első részét a nagylévárdi családi birtokon helyezte el.