Bővebb ismertető
Valaha a Fáy András fóthi szőlőjében gyűltek össze minden ősszel egyszer az irók, ahol patriarchális vidámság uralkodott s egy öreg hordót mindig csapra ütött a gazda; most is van még egy hely, ahol összejövünk évenkint, csakhogy a csapra ütött hordó tüzes nedve helyett csak én eresztek meg egy kis melancholikus panaszkodást.
Egyszer az a gravamen, hogy a kormány semmit sem tesz az irodalom emelésére. Ámbár nem tudnám megmondani, mit tehessen, mert nem olyan könnyű azt emelni, mint a kvótát.
A másik évben a sajtót hibáztatom, hogy nem referál a könyvekről. Sületlen fráterek elpotyogtatott megjegyzéseire (ha a sületlen fráterek képviselők) hasábjai vannak. A sakkozó Csigorinokról, Maróczyakról hosszú tudósitásokat hoz, mintha egy világháború dúlna valahol, sőt maholnap már a komplikáltabb kalabriász-parthiek is megbeszéltetnek a lapokban, de a kiváló irói elmék egy vagy több évi vajúdásainak gyümölcsei alig tarthatnak számot emlitésre.