Ararát - Magyar zsidó évkönyv az 1943. évre [antikvár]

Most, mikor az ARARÁT ötödik kötetét nyujtjuk át olvasóinknak, úgy érezzük, hogy nem kell többé bemutatkoznunk. Akinek évkönyvünk valaha kezébe került, tudja, hogy az ARARÁT külön hang a magyar zsidó irodalomban. Egy új zsidó étosz hangja tört jel benne, egy a szokottnál forróbb és őszintébb zsidóság. Köztudomású, hogy az ARARÁT nem a személyi kultusz és személyi hajsza fóruma, nem is a pártszellemé, hanem olyan dobogó, amelyen minden zsidó irányzat képviselője megszólalhat, ha becsületesen akarja a különb zsidó életet. Közleményei mögött megindulása pillanatától kezdve magas és tiszta hivatás gondolata lebegett: az Izraelita Leányárvaház árváinak megsegítése mellett a nem kevésbé elárvult magyar-zsidó öntudat táplálása és erősítése. Hisszük és hirdetjük, hogy bár egy műalkotás művészi értékét kétségkívül csak esztétikai mérlegen lehet lemérni, minket nemcsak a művészi érték érdekel, hanem az a hatás is, amelyet a mű a maga közösségére gyakorol. Olyan irodalmat kívántunk hát felnevelni, amely a hitevesztett zsidó közszellemet megállítja bomlásában s léte értékére és örömeire eszmélteti. A zsidó tárgy, az időszerűség és az európai színvonal új találkozását követeltük. Megindulásunk ötödik esztendejében szomorú büszkeséggel állapítjuk meg, hogy az ARARÁT még mindig jóformán az egyetlen nem-időszaki kiadvány, melynek lapjain magyar-zsidó irodalom van kibontakozóban. Első lusztrumunkat nem zárhatjuk le anélkül, hogy hálás köszönetet ne mondjunk a Pesti Izraelita Nőegylet vezetőségének, amely lehetővé tette az ARARÁT megszületését és céljainak szabad követését. Azzal a buzgó óhajjal és reménnyel nézünk a holnap elé, hogy törekvésünk példája nem vész el egészen nyomtalanul.