Az Est hármaskönyve 1929. I. [antikvár]

Kitünő írók, tudósok írták ezt a százezreknek szóló könyvet, amelynek érdeme, hogy úgy van megírva, ahogy ma ilyen könyvet irni kell. Nincs ennél nehezebb feladat. Egy kötetbe összeszorítani az egész világot, úgy, ahogy ma él és lélekzik. Nincs érdekesebb feladat sem ennél. Lexikonba szedni, fejezetekbe szervezni ezt a harsogó zűrzavart, ezt a fény-hang-szín-élet-halál zuhatagot, amit egyszerű szóval úgy hívnak, hogy a mai kor. Az ostobáknak és az ijedteknek könnyű. Két szóval elmenekülnek ez elöl a világ elől. »Átmeneti« korban élünk, -.mondják. »Szörnyűség«, - írják. És fel vannak mentve ezzel a tépelődés, kíváncsiság, érdeklődés, elragadtatás vagy kétségbeesés minden gondjától: Nem szabad rájuk haragudni. Iszonyú nehéz ma nyitott szemmel járni, mindent látni. Szinte csodálatraméltó az az éltes férfiú, aki ma elviseli azokat a rohamokat, amik az intellektusát és az érzésvilágát szinte percről-percre érik. Az új szellemi kultúra, az) új technika, az új erkölcstan eseményei nem járnak már postakocsin vagy vasúton, hogy időt adjanak az elmének a pihenésre egyik szenzációtól a másikig. Szinte kibírhatatlan néha a tempó, amit a nagyvilág élete manapság vesz - valaki számára, aki látni, hallani, tudni akarja ezt a világot.