Bővebb ismertető
Részlet:
" Tejjel és mézzel folyó Kánaán-mily ócska meghatározás! A Kánaán ma báráckkal folyik s az idegen nem jön, hanem forog. Hajdan vala a puzta, amelyen tschardasch papricazottés gattia villogott, ma rendes sight-seeing autocarok görbítik körül Budapesten az idegent, a »puztán« ma franccia filmesek orosz regény jeleneteit veszik fel, a velszi herceg is csárdást táncol az ősmagyar parketten s a gatyát shortnak hívják. Mindennek szimboluma a báráck. Törve magunkat a külföldi ritkaságok után holland curacaót, skót whiskyt, francia abszintot, amerikai koktélt, olasz cinzanót igyekeztünk inni s megvetettük a papramorgót és ime, jött egy fenséges idegen, aki felfedezte számunkra a barackpálinkát, amelyről kisült, hogy senkire sem morog, de illedelmes és hatékony exportcikk. A barackpálinka shocking volt, a báráck, e fejedelmi ital valóban fejedelmitallá vált s a fütyülő szűk nyakán bepillantva az idegen, az idegenek észrevették, hogy mögötte legérdekesebb távlatok nyílnak egy nemzetre, amelyben az európátt északról délnek és nyugatrról keletnek áthasító két vonal metszőpontján találkozik észak komoly miszticizmusa, dél vidám életkedve, nyugat kötelességkultusza és kelet kalandos ábrándozása. Ezért van az, hogy a magyar megállja helyét Amerika egyetemein, Párizs divatteremtésében, a német laboratóriumokban, London filmgyártásában s a bagdadi lövészárkokban egyaránt és ezért érthető, hogy svéd és arab, angol és japán egyformán itthon érzi magát Magyarországon, amelyben összesűrűsödve megvan az egész világ, mint a tenger egy csepp vizében s mégis mindenkitől különbözően eredeti, egyszóval: magyar! "
Író, irodalomtörténész, műfordító, egyetemi tanár. Budapesten született 1901-ben. A budapesti piarista gimnáziumban érettségizett, majd a bölcsészkaron szerzett magyar-német-angol szakos tanári diplomát.
1928-tól a Széchenyi István Felsőkereskedelmi Fiúiskolában tanított. 1933-ban a Magyar Irodalomtudományi Társaság elnökévé választották. 1937-ben a szegedi egyetem habilitált magántanára lett. A Nyugat, a Magyar Csillag, az Ezüstkor, a Magyar Nemzet és az Új Idők alkotói körébe tartozott. 1943-ban munkaszolgálatra vitték Fertőrákosra, majd Balfra. Embertelen körülmények között halt meg Balfon, 1945-ben, jeltelen tömegsírba temették.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
A királyné nyaklánca (1957), Száz vers (1957), Utas és holdvilág (1959), Magyar irodalom történet (1959), A varázsló eltöri pálcáját (1961), A világirodalom története (1962), A Pendragon legenda (1962), Szerelem a palackban (1963), VII. Olivér (1966), Gondolatok a könyvtárban (1971), Naplójegyzetek 1914-1939 (2001), Hétköznapok és csodák (Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák - I. kötet Világirodalom, 2002), Mindig lesznek sárkányok (Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák II. kötet - Magyar irodalom, 2002), A kétarcú hallgatás (Összegyűjtött esszék, tanulmányok, kritikák III. kötet Vegyes tárgyú írások, 2002), Budapesti kalauz marslakók számára (2005), A Harmadik Torony (2007), A Martian's Guide to Budapest - Len Rix fordítása (2015)
Díjai
Baumgarten-díj (1935, 1937)