Az Országos Rabbiképző Intézet évkönyve 1992-1995 [antikvár]

Köztudott, milyen következetes és igényes volt érdeklődése a zsidó folklór, sőt általában a magyar és nemzetközi folklór iránt. Összegző tanulmányköteteinek nem véletlenül adta ő maga a „Folklór és tárgytörténet" címet. Már a harmincas évek végétől személyes és intézményes kapcsolata volt a Magyar Néprajzi Társasággal, hazai és külföldi folkloristákkal. Ezt csak megújította a világháború után, amikor a budapesti egyetem néprajzi tanszékének folkloristái körében gyakran megfordult. Méltánytalan mellőzése idején sem szakította meg kollegiális kapcsolatait a folkloristákkal. Sok helyen köszönik meg segítségét, az általa ismert adatok és forrásművek önzetlen közlését. Essays in Jewish Folklore and Comparative Literature című válogatott tanulmánygyűjteményében (Budapest - Akadémiai Kiadó, 1985.) gyakorlatilag 1949-től minden évből idézett folklór témájú tanulmányokat. Amikor 1957-ben megjelent a modern nemzetközi folklorisztika vezető folyóirata, a Fabula, már az első évfolyamban írását olvashatjuk, „Régi történetek új köntösben" című tárgytörténeti tanulmánysorozata pedig 1966-tól majd két évtizeden át mintegy száz témát dolgozott fel. Ha ehhez hozzávesszük a magyar akadémiai ókortudományi folyóiratban (Acta Antiqua) 1961-től vagy másfél évtizeden át közzétett írásait „Az aggáda és az ókori irodalmak" címmel, még vagy ötven hasonló témájú írását idézhetjük. Már említett magyar nyelvű tanulmányköteteiben végül is több száz folklór témakört érintett, gyakorlatilag mindig zsidó és a legtöbbször magyar adatokra is hivatkozva.