Erdélyi Református Naptár 2004 [antikvár]

Köszöntő „Atyámfiai, legyetek jó egészségben, épüljetek, vigasztalódjatok, egy értelemben legyetek, békességben éljetek, és a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek." (2Kor 13,11) Kedves Testvéreim! Amikor valakit útjára bocsátunk, jókívánságokkal és tanácsokkal látjuk el. Lehet, hogy amit mondunk, nem új, de mégis akkor vagyunk nyugodtak, ha elmondtuk, amit akartunk. így vagyok most a 2004-es esztendőre szóló Kalendáriummal is, hiszen az előszavában az olvasókhoz fordulok és őket szeretném jókívánságokkal és tanácsokkal ellátni az elkövetkező évben való elinduláskor. Mindenekelőtt kívánok mindnyájatok számára jó egészséget. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy milyen fontos az egészség. Ma, amikor a mindennapi életünket a táplálkozásunk, a szennyezett levegő, az időjárási frontok váltakozása (melyekről régebben talán nem is tudtunk), vagy sok más körülmény olyan sok esetben károsan befolyásolja, hiszen legtöbbször nem is tudjuk, hogy hol vagy honnan támadtak meg kórokozók, ez a kívánság nagyon is helyénvaló. A második, amit kívánok, az, hogy épüljetek, azaz gyarapodjatok a lelkiekben és testiekben egyaránt. Semmiképpen sem választanám szét az épülés e két fázisát. Szükséges gyarapodnunk ismeretekben, családunkban; és ami nagyon fontos, a hitünkben. Megemlíthetném még az anyagi gyarapodást is, de tudom, hogy ez manapság, a körülmények között, melyekben élünk, sokak számára valóban csak kívánság marad. Továbbá azt kívánom, hogy vigasztalódjatok. Annyi bántódás ér mindannyiunkat szinte naponta, hogy erre a buzdításra nagy szükségünk van. Közvetlen környezetünk is sokszor rászolgál arra, hogy szomorkodjunk, de ha egyházunkra, népünkre gondolunk, ott is felleljük a keserűségre alkalmat adó okokat. Azok pedig, akiknek családjában betegség, vagy éppen fájdalmas elválás következik be, még inkább rászorulnak a vigasztalásra, vigasztalődásra. Kívánom, hogy megértsétek egymást, egy értelemben legyetek. Milyen fontos az, hogy a családokban a házastársak között, szülök és gyermekek között, a gyülekezetekben, vagy éppen a világi környezetünkben megértés uralkodjék. Nagyon nehéz ezt elérni, hiszen sokszor éppen azok nincsenek egy értelemben, akik legközelebb állnak egymáshoz. De mégis szükséges a figyelmeztetés, hogy emlékeztessen életünk e fontos meghatározójára, követelményére. És ebből következik a felhívás: békességben éljetek. Az eddigiekben is minden kívánságnak és figyelmeztetésnek az összefoglalása a békességben való élés. Ha erre törekszünk, sokféle gondunk, bajunk enyhülhet. Szükséges a békesség a szívünkben, családunkban, egyházunkban, munkánkban és mindenekfelett a világban. Az Úr Jézus Krisztus, a békesség fejedelme segít minket, ha Rá hallgatunk. Ö ígéri: „az én békességemet adom néktek", amint azt a 2004-es keresztyén egység imahete is a témájában hordozza. Végezetül pedig a megnyugtató ígéretet kötöm lelketekre: „a szeretetnek és békességnek Istene lészen veletek". Ezzel az ígérettel kívánok mindnyájatok számára testvéri szeretettel áldott 2004-es esztendőt. Pap Géza püspök