Erdélyi Református Naptár 2011 [antikvár]

Részlet:'Kedves Olvasó!Az embert ősidőktől fogva foglalkoztatta jövendő sorsának, élete mértékének kérdése. Az ókor óta megörökítette a múltat, hogy annak felidézésével, a rá való emlékezéssel a jelenben zajló események állapotával szembe tudja állítani. Összehasonlító, múltra emlékező és a jelen történéseinek forgatagában jövőbe néző, jövőt fürkésző, tervező tevékenységének során rádöbbent arra, hogy változó világunkban az egyetlen állandó a változás maga, és egyetlen biztos: az elmúlás, a pusztulás. így született meg egykoron a változás mérésére szolgáló fogalom: az idő. Az ember kifürkészte a természetes időegységek, a nappalok és éjszakák rendszeres és mindenki számára érzékelhető váltakozását, a növények és a természet rendszeres megújulását és pusztulását, megmérte a csillagok, égitestek járását, a Hold feltűnésének, nyugvásának és alakjának ciklikus, szabályos, kiismerhető időtartamú változását. így születtek meg az ősi naptárak, amelyek a bennük megállapított időközök révén a kezdetektől napjainkig alapvetően befolyásolták az emberek mindennapi életritmusát, meghatározták munkáját, öltözködését, pihenését, ünnepeiket, szokásaikat - azaz egész életüket. A jövő, a jövendő sors, az emberi élet hossza azonban minden próbálkozás ellenére, továbbra is nyitott és megválaszolhatatlan kérdés maradt.Ez az Úr 201 l-es esztendejére szerkesztett Református Könyvnaptár, amit kezedben tartasz, kedves Olvasó, általános kalendárium jellege mellett, áldott többletként rámutat arra is, hogy e kérdést kinek kell feltennünk. Annak, akinek kezében a nappalok és éjszakák váltakozása, a növények és a természet rendszeres megújulása és elmúlása, a csillagok, égitestek útjának megszabása, a Hold feltűnésének, nyugvásának és alakjának változása, emberi életek, emberi sorsok meghatározása: Jelentsd meg Uram az én végemet és napjaim mértékét, mennyi az? Hadd tudjam, hogy milyen múlandó vagyok." A mulandóság tudatában jövőt tervezni és ezért munkálkodni is óhajtó embernek reménységre van szüksége: Most azért, mit reméljek, oh Uram?! Te benned van bizodalmam."Ahhoz, hogy reménységünk újraéledjen, és bizodalmunk megszilárduljon, nem csak e múló földi életre kell tehát tekintenünk, hiszen van egy ország, nem a mi dimenziónkban, ahol nem órával mérik az időt. Állandó lakóhelyünkön, Isten közelében nem lesz majd tegnap, ma és holnap. Isten azért figyelmeztet mulandóságunkra, hogy felkészülhessünk az örökkévalóságra. Ne szomorítsanak el hát a múló évek, ne aggasszon a ködbevesző bizonytalan jövő, hanem Istennek odaszánva magunkat készüljünk fel, és készüljünk el. Számot vetve a múlttal, tegyük az ismeretlen jövőt, emberi sorsunkat Annak a kezébe, akitől származik minden tökéletes ajándék és erő! Ez az Istenben minden idői korláton átlépő meggyőződés sugárzik abból az egyszerű mondásból, amelyet manapság, talán nem is véletlenül, már egyre ritkábban emlegetnek az emberek: Úgy dolgozz, mintha örökké élnél, és úgy imádkozz, mintha még ma éjjel számon kérnék a te lelkedet."2010 adventjébenDr. Pap Géza püspök"