Évkönyv 1903. [antikvár]

EGY BABÉRLEVÉL A KOSSUTH KOSZORÚJÁBA. Kossuth születésének századik évfordulójára. Ott, hol levólhullató őszszel sugár szőllőindák gazdag termésére emeli kését a vinczellér, hogy azt az aranycsillogású gyöngyöző nedvet sajtolja majdan belőle, melynek csupa tűz ereje hírét viszi világszerte az istenáldotta magyar föld kipusztíthatatlan termő képességének : a Hegyalja lankás oldalán fakadt száz évvel ezelőtt szüret táján a Kossuth-nemzetség százados törzsfáj L111 ÜiZ Si csodálatos új gyümölcs, melyben összeszorulni látszott a magyar fajnak minden zamatja és minden ereje, mely a belőle kiáradó tűzzel egy nemzet szunnyadó indulatait gyújtotta lángra és ez égésnek dicsőségét három földrészen vitte széjjel. Száz év — megannyi perez csupán a történelem óráján. De milyen perczek voltak azok! Nemzetünk létele forgott koczkán némelyikben s csak kevés volt olyan, a melyet egész jövendőnkre kiható elhatározások és alkotások nem tettek emlékezetessé. De minő más is a nemzet ma, mint volt száz évvel ezelőtt! A tudomány tanítása szerint testünk legkisebb részecskéi szüntelen elváltozásnak vannak alávetve, de míg minden sejt újjal cserélődik föl, az életnek jelentékeny része telik el. A magyar nemzet pedig az utolsó évszázban, nemzeti lételének alig egy tized-