Felnőttképzési Almanach 2004 [antikvár]

ELŐSZÓ rN Ü Az emberi kultúra történetében nem szokatlan, hogy a szellemi munka egy-egy ága adott korszakban aktuális lesz, azután háttérbe szorul, hogy egy későbbi periódusban újra és újra időszerűvé váljék. Ilyen folyamatnak vagyunk tanúi most a felnőttképzés terén. Napjaink sokszor használt, divatos fogalmai m if lettek az andragógia, a permanens képzés, az élethosszig tartó tanulás. Ennek '' f magyarázatául szolgálhat, hogy a harmadik évezred küszöbén egyre több kul-túráit, kiművelt ember aktív részvételével lehet csak megfelelni az új társadalmi és gazdasági kihívásoknak. Az oktatás, a képzés olyan szellemi tevékenység lett, amely (a kutatás és fejlesztés mellett) nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a munkaadók és munkavállalók fejleszthessék alkotóképességüket, lépést tudjanak tartani a folyamatosan változó technikai-technológiai folyamatokkal. Még nincs egy évtizede annak (1996), hogy az OECD - Organisation for Economic Co-operation and Development - oktatási miniszterei területük stratégiai kérdésévé tették az élethosszig tartó, vagy más kifejezéssel az egész életen át tartó tanulást. Ez a fogalom az 1970-es évek közepétől terjedt el a világban, kezdetben közömbös fogadtatással, ami csak lassan szűnt meg. Az élethosz-szig tartó tanulás akkor került a közérdeklődés előterébe, amikor kutatási eredmények is bizonyították, hogy a felnőttoktatással, felnőttképzéssel, mint igen komoly gazdaságfejlesztési tényezővel kell számolni. Az OECD államaiban a korábbi nemzetí stratégiák prioritásait átértékelték, s a felülvizsgálat során egyre inkább teret nyert a társadalmat alkotó egyének személyes képességeinek folyamatos fejlesztése. Kiderült, hogy ez a faktor döntő tényezővé válik a munkanélküliség csökkentésében, és döntő tényezője lehet a gazdasági fejlődésnek is. A felnőttek oktatása-képzése napjainkra nemcsak a fejlett világban került a közérdeklődés homlokterébe, hanem az Európai Unióhoz csatlakozni kívánó országokban is stratégiai kérdés lett. Az élethosz-szig tartó tanulás a 2002-2006. évi hazai kormányprogramnak is kulcsfontosságú eleme. Hiszen a fejlődő technikai-technológiai folyamatok megismerése arra késztet és kényszerít mindnyájunkat, hogy ismereteinket, tudásunkat folyamatosan, egy életen át tartsuk karban, újítsuk meg. A humán erőforrás fejlesztésének segítésére az Országgyűlés és a kormányzat 1990 óta több mint százötven új törvényt, kormány - valamint miniszteri rendeletet alkotott, amelyek közvetlenül, vagy közvetve érintik a felnőttek (és a fiatalok) szakmai képzését. A törvények közül a leglényegesebbek az okta-tásra-képzésre vonatkozóak, így az 1993-ban hatályba lépett közoktatási, szakképzési és felsőoktatási törvény, továbbá a 2001-ben - és a közelmúltban azonos elnevezés alatt kihirdetett és - elfogadott szakképzési hozzájárulásról és a képzési rendszer fejlesztésének támogatásáról, továbbá a felnőttképzésről szóló törvény, valamint a hozzájuk kapcsolódó jogszabályok. A felnőttképzésről szóló törvénnyel párhuzamosan jelent meg a felnőttképzést folytató intézmények nyilvántartásba vételének részletes szabályait tartalmazó miniszteri rendelet. Később látott napvilágot a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditációs díjának mértékéről és felhasználásának szabályairól szóló miniszteri-, majd a felnőttképzést folytató intézmények és a felnőttképzési programok akkreditálásáról szóló kormányrendelet. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztériumjogalkotási terve szerint 2003. februárjában jelent meg a felnőttképzés normatív támogatásáról szóló magas szintű jogszabály.