Filmévkönyv 1997 [antikvár]

1996-ban három, egymástól nagyon különböző magyar film aratott a maga nemében páratlan és váratlan sikert külföldön. Májusban robbant a hír: a húszesztendős, főiskolás Iványi Marcell Szél című hétperces fekete-fehér munkája Cannes-ban a rövidfilm-kategóriában Arany Pálmát nyert. Lucien Hervé fotóján három különböző viseletű, egy irányba néző asszony áll a szélben. Bíró Yvette azt a feladatot adta tanítványának, hogy örökítse meg a fénykép időtlen pillanatának előttjét és utánját. A végtelen lassú körfahrttal, egyetlen beállításban rögzített í látvány a történelemmel szemben érzett örök tehetetlenségről és rettenetről vall: a kamera körbepásztáz a pusztán, miközben felfedi, hogy az asszonyok egy akasztás[ sorozat néma és mozdulatlan szemlélői. Chicagóban közönségdíjat, Karlovy Varyban nagydíjat nyert Gothár Péter orosz lágermeséje, a Haggyállógva Vászka, amely mintegy ősmítosza mindannak, I ami az Elbától keletre és az Uraitól nyugatra bármikor megtörténhet(ett). A siker titka elsősorban a szintén többszörösen díjazott A részleg súlyos stílusához képest könnyed (film)nyelvi játék. A harmadik film, a Boise Vita nagyon is konkrét mese. 1989: a kelet-európai rendszerváltás pillanata. Budapest: Kelet-Európa seftes piaca, a korlátlan lehetőségek, a szabadság kapuja, a sokféleség ritka békés együttélése - mindaddig, amíg meg nem jelenik a Gazda, a maffia... Az elsőfilmes rendező, Fekete Ibolya ennek a tünékeny pillanatnak, az „emberarcú internacionalizmusnak" a megörökítéséért Berlinben Európa díjat (az Európa Parlament különdíját), valamint - többek között - a szocsi és a cottbus-i fesztivál nagydíját nyerte el.