Földrajzi zsebkönyv 1943 [antikvár]

I. A MAGYAR FÖLD IDŐSZERŰ KÉRDÉSEI. Körösi Csoma Sándor emlékezete. - Halálának századik évfordulójára. - Száz évvel ezelőtt, 1842 április 11-én halt meg a Himálaja legmagasabb csúcsainak tövében, közel Tibet határához, Körösi Csoma Sándor, a tibeti nyelv és irodalom, valamint a buddhizmus első, úttörő feltárója. Csoma utazónak is jelentékeny, sőt rendkívüli volt: több mint tizenkétezer kilométert tett meg, útjainak legnagyobb részét Ázsiában, kevés kivétellel mindig gyalogszerrel. Egyedül azért nem sorolhatjuk a földrajzi utazók és felfedezők közé, mert vándorlásának célja nem földrajzi kutatás volt. Tudjuk, hogy eredeti célja az volt, hogy a magyaroknak Ázsiában sejtett rokonait kutassa fel, de sorsa úgy akarta, hogy ezt a célját ne valósithassa meg: helyette más, de igen nagyjelentőségű feladattal került szembe, azt a legnagyobb nehézségek, hősies küzdelmek árán tökéletesen meg is oldotta. Ez a feladat azonban a nyelvészet és a művelődéstörténet területére tartozott, sőt bizonyos mértékben az összehasonlító vallástudományt is szolgálta. Csoma 1819-ben, amikor búcsút vett hazájától, már harminchat éves volt. Még kisdiák korában megfogadta, hogy ha felnő, elmegy Ázsiába. Elvégezte a nagyenyedi kollégiumot, azután a göttingeni egyetemre került; itt már határozottan orientálista tanulmányokkal foglalkozott. Kevés pénzzel, bottal a kezében, tarisznyával a vállán vágott neki az óriási, ismeretlen útnak.