Folia Historica 15. [antikvár]

Simon V. Péter A polgárőrség intézménye 1848 tavaszán Az amerikai és francia mintákhoz igazodó 1848. évi XXll. tc. kimondta, hogy „mindazon honlakosok, kik városokban vagy rendezett tanáccsal ellátott községekben (mezővárosokban) 200 pengő forint értékű házat, vagy földet, egyéb községekben (falvakban) féltelket, vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot kizáró tulajdonul birnak, vagy ha ily birtokot nem bírnak is, de 100 pengő forint évenkénti tiszta jövedelmök van, húsz éves koruktól ötven éves korukig - ha gazdai hatalom alatt nincsenek -, a nemzetörségbe beirandók, és fegyveres szolgálatot tenni tartoznak". A törvény megengedte, hogy a végrehajtó hatóságok „még más oly honpolgárokat" is besorozzanak, „kiket az alkotmányos rend fentartásában érdekletteknek, s e kitüntetésre méltóknak ítélnek", az érintettekre bízta, hogy gyalogos, vagy lovas szolgálatot vál-lalnak-e, s kimondta, hogy a nemzetőrök tisztjeiket kapitányig maguk választják, törzstisztjeiket viszont a nádor, illetve a horvát bán nevezi ki. A katonai szolgálatra, melyet az állandó nemzetőrök lakóhelyükön kötelesek teljesíteni, hivatásos tisztek tanítják be az újoncokat. Ezek szerződtetésére az illető törvényhatóságok, azok intézkedése híján a kormány jogosult. A törvény végül elrendelte, hogy „a nemzetőrség minden tagjai a magyar rendes katonaság hasonló fokozatú tagjaival egyenlő rangúaknak tekintendők, díjat azonban, míg csak helybeli szolgálatot tesznek, nem húznak, külső szolgálatuk idejére a rendes katonaságéhoz hasonló lészen."' Az itáliai, bécsi és pesti forradalmakat követő hetekben a rendfenntartás jobbára az irreguláris fegyveres erőkre hárult, kivált a nyugati és déli országrészben, ahonnan a sorkatonaság kivonult. Az igénybe vehető alakulatok közül elsősorban a megyei hajdúk és pandúrok, a nemzetőri törvény életbeléptetéséig ideiglenes jelleggel megalakult nemzetőregységek és a szabad királyi városok polgárőrségei tartoztak engedelmességgel a törvényhatóságoknak és az ideiglenes kormányzatnak.