Folia Historica XXIX. [antikvár]

Tomsics Emőke A FOTOGRÁFIA A REPRODUKCIÓ KORÁBAN. SZEMPONTOK AZ 1850-60-AS ÉVEK NYOMTATOTT KÉPEINEK FORRÁSKRITIKÁJÁHOZ „A képek néma tanúk" - írja Peter Bürke.' Ha meg akarjuk tudni, miről tanúskodnak, meg kell tudni szólaltatni őket. írásom célja felvázolni azt a képi környezetet, mely a fotográfiát körülvette, és - az új médium szerepére fókuszálva - áttekintem azokat a problémákat, melyekkel a tömegkultúrában fontos szerepet játszó nyomtatott képet, e sajátos forrásokat szóra bírni szándékozó történész szembesülhet. A nyomtatott kép kifejezést használom, mert az 1850-60-as évek vizuális panorámája összetett, s bár túlnyomó részét a lapokban megjelent illusztrációk képezik, nem szűkíthető le sem azokra, sem általában a sajtó által teremtett képek halmazára, a fotográfia nyoma pedig mindenhol felfedezhető.^ A sajtóillusztrációban az 1880-as évtized hozta meg a változás lehetőségét, amikortól a fényképet fényképként s nem valamely más sokszorosító eljárásnak, például litográfiának, fametszetnek köszönhetően lehetett közölni. Az a képi világ, mely 1850-es évek végén kezdett kibontakozni, és a következő évtizedben teljesedett ki, a fénykép közvetlen nyomdai sokszorosíthatóságnak megvalósulása után még sokáig jellemezte a sajtót, hatása pedig még az 1910-es években is érezhető volt.^ A képek forradalma Stephen Bann a reprodukció korának nevezi a 19. század közepét, mely forradalmi korszak volt a vizualitás történetében."' A hosszú életre visszatekintő fametszet e század 1 Bürke, Peter. Eyewitnessing. The Uses of Images as Historical Evidence. Reaktion Books, London, 2011.14. 2 A sajtóillusztrációról általában 1. Révész Emese: Az ország tükre. A képes sajtó Magyarországon 1780-1880. Katalógus, Budapesti Történeti Múzeum, Országos Széchényi Könyvtár, 2012.; A fotográfia és a korai sajtóillusztráció témában 1. Tomsics Emőke: Lehetőség és kényszer. A fotográfia a nyomtatott képek világában az 1880-as évek előtt. Tanulmányok Budapest Múltjából, megjelenés alatt. 3 RiportjeUegű illusztrációiban a Tolnai Világlapja még az 1910-es években is alkalmazott olyan képalkotási módokat, melyeknek a gyökere az 1860-as évekig vezethető vissza. A lapban gyakran tűnnek fel fénykép és grafika kombinációjával előállított „riportképek" olyan esetekben, mikor nem sikerült valódi pillanatképet szerezni az eseményről. Pl. a herkulesfürdői tűzvész, villamosbaleset stb. 4 Bann, Stephen: Parallel Lines. Printmakers, Painters and Photographers in Ninteenth-Century France. Yale University Press, New Haven & London, 2001.15.