Folia Uralica Debreceniensia 21. [antikvár]

19. századi családnevek vizsgálata egy kétnyelvű városban Buzgó Anita 1. Bevezetés Tanulmányomban egy észak-fmn város, Tornio családnévanyagát vizsgálom saját, helyszíni kutatásaim alapján. A város lakossága javarészt svéd nyelvű volt a 19. század közepéig, s az 1860-as évektől a folyamatos finn betelepülőknek köszönhetően a város lakossága kétnyelvűvé vált. A vizsgált időszakban a finn lett a szélesebb társadalmi rétegek nyelve, a svéd pedig a műveltebb rétegeké. A városvezetés feladata a svédek kezében maradt (He-deryd 1993: 181-210, 227; Teerijoki 2007: 126-149). A vizsgált korpusz rövid bemutatása után rátérek az anyag lexikális-morfológiai elemzésére. Az elemzés során egyrészes és kétrészes (összetett) csoportokra osztom a családneveket. Ezt követi a képző nélküli családnevek bemutatása, majd a családnévképzők áttekintése. 2. A vizsgált korpusz A vizsgált családnevek a torniói evangélikus egyház anyakönyveiből származnak, az 1860 és 1900 közötti időszakból. A finnországi anyakönyvek sajátossága, hogy az 1880-as évekig svéd, utána pedig finn nyelven vezették őket. Ennek az az oka, hogy ekkor lépett hatályba az 1863-as nyelvrendelet, amelynek értelmében a finn nyelv egyenrangúvá vált a svéddel (bár ez még nem adott neki hivatalos státuszt). A hivatalnokok húsz évet kaptak, hogy megtanuljanak finnül. 1880-ban az egyházi anyakönyvezést is finn nyelven vezették. Ez a gyakorlat településenként eltérhetett: a fennomán mozgalom fellegvárában, Jyvaskylaben például már 1865-től finn nyelven anyakönyveztek. Az 1880-as évek nyelvi változása azt is maga után vonta, hogy a személynevek között egyre több finn vagy elfmnesített nevet találunk. (A torniói keresztnevekről bővebben lásd: Buzgó 2013b.) A négy évtized alatt 1349 újszülött nevét jegyezték fel, a vizsgálatban minden gyermek nevét feldolgoztam. A vizsgált korpusz 314 különböző családnevet tartalmaz. Tanulmányomban csak a finn és svéd eredetű nevekkel (összesen 272 adattal) foglalkozom, a klasszikus nevekkel nem.