Folia Uralica Debreceniensia 23. [antikvár]

A 19. századi finn nemzeti mozgalom és a keresztnevek adaptációja Buzgó Anita Debreceni Egyetem buzgó. anita@gmail. com 1. A finn nemzeti mozgalom 1.1. Történeti előzmények, a fennnofil mozgalom A csaknem hétszáz esztendőn át tartó svéd uralom alatt a nemesi, értelmiségi, valamint polgári réteg nyelve, a svéd volt az oktatás nyelve, illetve az egyetlen hivatalos nyelv Finnországban is. Ezzel szemben az alsóbb rétegek nyelvét, a finnt szinte kizárólag az egyházi irodalomban használták. Ezen a helyzeten próbált javítani a 19. századi finn érzelmű értelmiség (Halmesvirta 2001: 144-148). Finnország szűk értelmiségének fellegvára az 1640-ben alapított Turkui Akadémia volt (a svéd időkben Turku volt a főváros), amelyet az európai nemzeti ébredés eszméi hamar elértek. Legnagyobb képviselője Henrik Gábriel Portban (1739-1804) volt, aki először hívta fel a figyelmet először a nemzeti hagyományok fontosságára, a történelem, a nyelv, valamint a népköltészet kutatására. Ennek jóvoltából a 18. és 19. század fordulóján megindultak az első néprajzi és nyelvészeti kutatások (Jutikkala - Pirinen 2004: 214-215). Porthan jelentős előfiitára volt a 19. századi nemzeti mozgalomnak, azonban ennek alapköveit Adolf Iwar Arwidsson (1791-1858) rakta le. Arwidsson-ra nagy hatást gyakoroltak Herder eszméi, s követelte, hogy finnül intézzék a hivatali ügyeket, azért hogy a finn anyanyelvűek is megérthessék őket. Radikális nézetei miatt Arwidssont hamar eltávolították az akadémiáról, azonban eszméi végigkísérték az egész 19. századi nemzeti mozgalmat. Jelmondata hatásosan kifejezte a század legfontosabb célját: „svédek már nem vagyunk.