Folia Uralica Debreceniensia 24. [antikvár]

Az uráli irodalmak bemutathatóságáról Pragmatikus mérlegelések^ Domokos Johanna Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest [email protected] Mottó: „Ha az irodalomnak a történetét bizonyos értelemben a visszájáról írjuk meg [ ], foglalkozni kell az ígéretekkel, a vallomásokkal, az odavezetett ötletekkel és prefigurációkkal, rekonstruálni kell a folytonosság hiányát, a megkezdett és elszakított szálakat, a nevezetes be nem fejezéseket, a folytatás nélküli köteteket, töredékeket, morzsákat, romba döntött kompozíciókat, formába nem öntött nagy témákat és megérzett formákat, vagy akár a kitalált, de nem megvalósított formákat, eltervezett, de meg nem írt könyveket, szándékokat, a gondolati és művészi fejlődés örvényeit és megszakításait, ördögi köreit, a „zsenialitás" felszabadító borzongásait, az alkotó lelkesedés és az üilet rohamait, a közös remény örök visszatérését" (Tomasz Burek 1993: 444). Egy évszázada már jegyezhetjük a komparatisták tanulmányaiban az irodalomtörténet-írás kihívásainak elvi és gyakorlati mérlegeléseit.^ Míg ez, az irodalomtörténet-írás jogosultságát egyben folyamatosan meg is kérdöjelezö diszkurzus kimondottan olyan irodalmi alapokon történik, ahol már kiépült a modern irodahni infrastruktúra, önálló és többkötetes irodalmi bemutatások születtek, valamint az aktuális irodalomehnéletek vetületeiben több évtizede érzékenyen vizsgálják a szövegeket, addig a legtöbb kisebbségi helyzetben alkotott irodalom esetében nagyobb lélegzetű áttekintések meg sem születtek. És ezzel ki is jelölhetjük akár a földrajzi Európán belüli nyugati és keleti ' E tanulmány egy olyan uráli irodalomtörténeti kézikönyv megalkothatóságának reményében fogant, melyet először Domokos Péter álmodott meg, és munkássága ezt tőle telhetően maximálisan meg is alapozta. ^ A témának nagy és izgalmas szakirodalma van, melyek közül említtessenek meg a következő tanulmányok és kötetek: René Wellek (1946), R. S. Crane (1971), H. R. JauB (1977), Dávid Perkins (1992), Tomasz Burek (1993), Jörg Schönert (2007), Matthias Buschmeier (2014). (A részletes bibliográfiát Id. az irodalomjegyzékben.)