Futballévkönyv 2003. I-II. [antikvár]

Tisztelt Olvasó! Előrebocsátom, nem vagyok normális. Engem ugyanis még érdekel a magyar futball.- kezdte egyik jegyzetét Somogyi Zsolt kollégám, a Képes Sport munkatársa. Ha az idiotizmus fokmérője valóban az lenne, hogy izgatják-e az embert a sportág honi eseményei, vagy sem, akkor kész tényként állapíthatnánk meg: vagyunk még jónéhányan őrültek" ebben az országban. Mert legyen bármilyen színvonalú is a magyar labdarúgás, sokan űzik, sokakat érdekel, H még mindig sokan szeretik ezt a szép és izgalmas sportágat. Nos, elsősorban nekik készült ez a kiadvány, legalábbis a Futballévkönyv első, a magyar labdarúgással foglalkozó kötete. Az Aréna 2000 Kiadó gondozásában hetedszer jelenik meg az évkönyv, a labdarúgás szerelmesei szinte mindent megtudhatnak belőle, ami az adott szezonban futball címszó alatt itthon és a határon túl történt. A hazai rész több mint háromszáz oldalnyi kép és adathalmaz, statisztikai gyűjtemény, amelyben helyet kaptak a magyar válogatott mérkőzései, a hazai ás a honi kupasorozatok találkozói, és a kötetben megtalálható az élvonaltól a megyei IV. osztályig valamennyi felnőttbajnokság végeredménye. A könyv elkészítésekor a munka fő vonalát a tabellák összegyűjtése, összegzése, és a jatékvezetői jegyzőkönyvek átnézése jelentette, ez utóbbi teszi igazán forrásértékűvé a kiadványt. A Magyar Labdarúgó-szövetség, a Magyar Labdarúgóliga és a Magyar Amatőr Labdarúgóliga illetékeseinek jóvoltából - külön köszönet érte nekik - lehetőséget kaptunk arra, hogy a válogatott találkozók, az NB I-es, az NB I B-s és az NB II-es mérkőzések, valamint a Magyar Kupa-meccsek jegyzőkönyveit megtekinthessük, és ezt nemcsak arra használtuk fel, összevetettük az újságokban megjelent tudósításokat, hanem arra is, hogy kigyűjtöttük mindazoknak a nevét, a játékvezetői jegyzőkönyvek tanúsága szerint neveztek bajnoki vagy MK-mérkőzésre, így az első-, a másod- és a harmadosztályú csapatok esetében nemcsak azok a labdarúgók szerepelnek a könyvben, akik valamilyen tétmérkőzésen játszottak, hanem azok is, akik a keret tagjai voltak, néhány mérkőzésre benevezték őket, ám egyszer sem léptek pályára. Bizonyára található köztük több olyan fiatal, tehetséges labdarúgó, akit most még nem ismer a közönség, de egy-két éven belül akár meghatározó játékosa is lehet a csapatának. Ékes példa erre Huszti Szabolcs, aki az évkönyvünk által tárgyalt időszakban a Ferencváros első csapatában nem játszott, csak két bajnoki mérkőzésre volt nevezve, kéziratunk nyomdába adásakor viszont már a válogatottban is bemutatkozott. Az összeállítások, a táblázatok, a statisztikák tanulmányozásához jó szórakozást kívánunk mindenkinek, aki - a szerzőkhöz hasonlóan - egy kicsit nem normális1. Mert szereti a magyar futballt.