Görögkatolikus Szemle Kalendáriuma 2020 [antikvár]

Szent II. János Pál pápa enciklikája az Eucharisztia és az Egyház kapcsolatáról (Bevezető) Fordította: Dk. Diós István 1AZ EGYHÁZ AZ EUCHARISZTIÁBÓL ÉL. Ez az igazság nemcsak a hit mindennapos tapasztalata, hanem összefoglalóan tartalmazza az Egyház misztériumának lényegét. Az Egyház örömmel tapasztalja az ígéret sokféle és állandó megvalósulását: „íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig" (Mt 28,2); de az Eucha-risztiában - azáltal, hogy a kenyér és a bor az Úr testévé és vérévé változik - páratlan intenzitással örvendhet e jelenlétnek. Pünkösdtől kezdve, amikor az Egyház, az Újszövetség népe elindult zarándokútján a mennyei haza felé, az isteni szentség folyamatosan elrendezi és bizakodó reménnyel tölti el napjait. A II. Vatikáni Zsinat helyesen mondja, hogy az eucharisztikus áldozat „az egész keresztény élet forrása és csúcsa".[1] „Az Eucharisztiában ugyanis benne van az Egyház minden lelki java, tudniillik maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk. Teste a Szentlélek által élő és éltető test: életet ad az embereknek."[2] Ezért az Egyház szemei mindig Urára néznek, aki jelen van az Oltá-riszentségben, és ebben fedezi föl az ő mérhetetlen szeretetének teljes megvalósulását. 2 A 2000. év nagy jubileuma folyamán megadatott nekem, hogy az Eucharisztiát Jeruzsálemben, a Cönákulumban ünnepeljem, ott, ahol a hagyomány szerint először maga Krisztus mutatta be a szentmisét. A Cönákulum e szentség alapításának a helye. Krisztus itt vette kezébe a kenyeret, törte meg, és adta oda tanítványainak, mondván: „Vegyétek és egyetek ebből mindnyájan: ez az én testem, mely értetek adatik" (vő. Mt 26,26; Lk 22,19; 1Kor 11,24); azután kezébe vette a borral telt kelyhet, és mondta: „Vegyétek és igyatok ebből mindnyájan: ez az én vérem kelyhe, az új és örök szövetségé, mely értetek és mindenkiért kiontatik a bűnök bocsánatára" (vö. Mk 14,24; Lk 22,20; IKor 11,25). Hálás vagyok az Úr Jézusnak, hogy megengedte, hogy ugyanazon a helyen, engedelmeskedve az ő parancsának, ismételhettem meg azokat a szavakat, melyeket ő mondott 2000 évvel ezelőtt: „Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre" (Lk 22,19). Vajon az apostolok, akik részt vettek az utolsó vacsorán, fölfogták-e a szavak értelmét, melyeket Krisztus mondott? Valószínűleg nem. E szavak értelme ugyanis csak a Triduum sacrum - azaz a nagycsütörtöktől húsvétvasárnap reggeléig tartó időszak - végén világosodott meg egészen. E napokban született a húsvéti misztérium; ugyanekkor született az eucharisztikus misztérium is. A húsvéti misztériumból születik az Egyház. Éppen ezért az Eucharisztia, ami elsősorban a húsvéti misztérium szentsége, az egyházi élet középpontja. Ez látható az Egyház életének első perceitől kezdve, amint az Apostolok cselekedeteiben olvasható: „állhatatosan kitartottak az apostolok tanításának hallgatásában és a testvéri egységben, a kenyértörésben és az imádságban" (2,42). A „kenyértörésben" - az Eucharisztiát jelenti. 2000 év múlva is ugyanezt