Hitvallás kalendárium 2002 [antikvár]

Erdély: Remény a reménytelenségben 1920 június 4-én a történelmi Magyarország szétdarabolását a győztesek pezsgővel ünnepelték. A pezsgőző trianoni hatalmak meg voltak győződve arról, hogy a dualista állam szétdarabolt Magyarországa többé nem lesz képes lábraállni, és ha szervezett gazdaságának szétzilálásában nem is rokkan bele, majd belerokkan a lelkileg elviselhetetlen teher súlyába. Ez a tragédia beleívódott génjeinkbe. Kimondhatatlanul, a keleti front sajgó sebeivel, a felszabdalás rettenetével, lélekben a megaláztatás fekélyével hurcoljuk magunkban a megszenvedett múltat. Trianonban, majd 1947-ben nemcsak egy ország, hanem egy egész nemzet felett ítélkeztek, tehát az egész nemzetre tartozik, hogy mi történik darabokra tépett részeivel. Vajon a nyelvében, szokásaiban és kultúrájában élő testrészei alkotó részei maradnak-e egy a magyar nemzetnek, vagy tápláló erő hiányában megsemmisülnek, a történelmi nemzet pedig elszakadt lelki és szellemi bázisai nélkül, identitását veszítve beolvad a világ népeibe, s így válik valóra a Herder-i jóslat, a nemzethalál? Az erdélyi magyarság számára akkor még úgy tűnt, hogy a drámai változások ellenére is megőrizheti nemzeti mivoltát, hogy nem próbálják végleg lebárdolni a magyar nemzettörzs egészéről. Nemzeti tragédiájából éppen csak föleszmélve tervezni kezdte önnön megmaradását, ezt a próbálkozást azonban maga alá teperte az idő, a türelmetlen nagy román, nacionalista politika, amelynek már Erdély megszerzése előtt is dédelgetett álma volt az egynyelvű Nagyrománia megteremtése. Történik mindez egy olyan országban melyre a történelem folyamán a tolerancia, a másság elfogadása, a kompromisszumkészség volt a jellemző. Ott, ahol századokon át az állam, az uralkodó géniuszok és a nép maradandót cselekedtek a magyar és német mellett a román kultúra megteremtéséért. Utalok Rákóczi Györgyre, aki a román nyelvet parancsolta az istentisztelet nyelvévé az ortodox templomokban, századokkal megelőzve Moldvát és Havasalföldet. Erdélyben készült az első román egyházi énekeskönyv, itt fordították románra a Bibliát és honosodott meg a román írásbeliség. Igaz viszont az is, hogy itt született Habsburg segítséggel a dák-római kontinuitás elmélet, melynek alapján ők az elsőbbség jogán, a Római Birodalom közvetlen leszármazottaiként tartottak és tartanak számot Erdély földiére, mi több, nyelvére és szellemére is. A dolgok, folyamatok és következmények megértéséhez szükséges, hogy ezt a regiot, Erdélyt részleteiben is tanulmányozva jussunk el a megismerés keskeny