Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Mindenen keresztül:
A feketelakkos bölcsőt kissé odébb tolta, hogy a ragyogó, sárga fénysugarak jobban melegitsék a pihés párnákon nyugvó barnafürtös fejecskéjét. Aztán elővette a kézimunkáját. Szines mákvirágokat himzett sötét alapra. divánpárnának készült. Az ura születésnapjára szánta. Már jó néhány délelőttjét töltötte ezzel, mialatt a kicsi édes mosolygósan szendergett az áldott, meleg napfényben.
Fölnézett. Uj szálat huzott a tűbe. De a pillantása fennakadt hirtelen. Előbb csak álmélkodva, kissé hitetlenül. De aztán hirtelen fényesen kigyulva, boldog ijedősen. Ezt akarta leküzdeni, hogy gyorsan a bölcsőre nézett. Igazított a kékmasnis takarón. Kisimitotta a gyürött fodrokat. Már hiába volt. Bordórózsás arca szemével együtt lángolt, várt, árulkodott, minden kifecsegett, amit a lakkos kis kocsi felé fordulva rejtegetni akart. A férfi, aki előbb csak tiszteletteljesen köszöntötte, most egyenesen feléje tartott.
- Mégis kegyes hozzám a véletlen, Mártika.