Katolikus Kincses Kalendárium 2018 [antikvár]

életben mindenhez időre van szükségünk, -^ és „mindennek megvan a maga ideje", mondaná a Prédikátor. Emberi kibontakozásunk és beteljesülésünk minden mozzanata időigényes. Ugyanakkor a rajtunk kívül zajló folyamatok is időhöz kötődnek. Minden és mindenki a saját idejében él. A kikelő és szárba szökkenő mag a maga idejéhez alkalmazkodik, neki saját órája van. Másfajta órája van az elefántnak vagy a mamutfenyőnek. Egészen másfajta időmérője van az embernek. Míg az emberen kívüli világ egyfajta rákényszerített időben él, addig az embernél azt látjuk, hogy megadatott neki az a lehetőség, hogy maga hozzon döntést arról, mire mennyi időt fog szánni. Élettapasztalataink azt láttatják velünk, hogy az ember döntési szabadsága korlátolt, merthogy az időt nem tudja saját akarata alá hajtani, mert az idő beosztása, kihasználása csak részben függ tőlünk. Lehetünk ugyan kiváló tervezők és szervezők, de az élethez kapott idő beosztásába vagy „értelmes"felhasználásába akaratunktól függetlenül sok minden beleszól: személyek és események, örömök és kudarcok, remények és hiábavalóságok. Emiatt tapasztaljuk, hogy az idő mindenkor meglepetést rejteget számunkra. Azt sem tudjuk, mit hoz a holnap, vagy a következő pillanat. Minden momentuma hozhat váratlan fordulatot és változást, összekuszálhatja szép reményeinket, meghiúsíthatja terveinket, tönkreteheti minden eddigi sikerünket, egy csapásra megsemmisíthet minden elképzelésünket. Fokozatosan belátjuk, hogy a bizonytalanságok közepette kell meghozni döntéseinket, a sikeres kivitelezés és a biztonságos célba jutás garanciája nélkül kell terveznünk és dolgoznunk. Ebből kifolyólag nem maradhat ki tervezéseinkből az ősi hívői megtapasztalás, aminek következtében elképzeléseinket, jövőre vonatkozó és minden tervünket Isten akaratára bízzuk, az Ő kezébe helyezzük. Azt szoktuk mondani,