Katolikus Kincses Kalendárium 2019 [antikvár]

Istennek hala az ötven évért 2 embert jó érzés fogja el, amikor a múltra visszatekintve sikerekről tud beszámolni. Huzsvár László, későbbi nagybecskereki püspök, akkortájt a Hitélet főszerkesztője és verbászi (Vajdaság) plébános az Úr 1969. esztendejére megszerkesztette a Katolikus Kincses Kalendárium első számát. A mind a mai napig rendkívül jó fogadtatásban részesülő naptárkönyv kiadását és szerkesztését a Hitélet folyóirat szerkesztőségétől 1985-ben az újvidéki Agapé ferences könyvkiadó vette át. Ennek köszönhetően immár ötven éve megszakítás nélkül jelenik meg évkönyvünk. A kalendáriumra jellemző, hogy általában az év napjait, évfordulókat, ünnepeket, sok esetben olvasmányokat is tartalmazó évkönyv, melynek elsődleges feladata az idő múlásának jelzése volt. Az elnevezés a latin calendarium (adósok könyve) szóból ered. A Római Birodalomban a hónap első napját vagy napjait illették ezzel az elnevezéssel, ugyanis a római pénzügyi jog szerint a calendae idejének meghirdetése emlékeztető és felhívás volt az adósságok és azok kamatainak törlesztésére. ,A mai értelemben vett kalendáriumok megjelenésének a kezdete a 15-16 századfordulójára tehető. Ekkor jelentek meg ugyanis az első, teljes évre szóló naptárak. Ezek később számos információval kibővültek: elsősorban a mindennapi élethez kapcsolódó hasznos tanácsokkal, de-a kor szellemiségének megfelelően - a szentek felsorolásával, egyházi ünnepekkel és asztrológiai jellegű jóslásokkal is. jellemző a kor terjesztési viszonyaira, hogy a kalendáriumokat év közepén adták ki annak érdekében, hogy év végére az ország legeldugottabb részére is megérkezhessenek. Magyarországon a kalendáriumok először a pestiek kezébe kerülhettek, majd augusztusra eljutottak a nagyvárosokba is, ahol az úgynevezett kalendárium-vásárokon lehetett hozzájuk jutni. A 18. században kezdett nőni a szórakoztató irodalmi jellegű tartalom aránya, ami egész egyszerűen a kalendáriumokat kiadók közti konkurenciaharcnak tudható be: a népszerű irodalmi műveket is tartalmazó kalendáriumoknak nagyobb volt a keletjük, s a kiadók megkezdték küzdelmüket a vásárlók kegyeiért. Szintén a 18. századra tehető a kalendáriumok tartalmának differenciálódása: míg korábban legfeljebb a kötés volt igényesebb vagy éppen egyszerűbb, a tartalom módosulásával már a művelt rétegek számára kívántak egy hozzájuk közelebb álló kiadványt összeállítani. A kalendárium - a naptárfunkción túli - műveltető és szórakoztató szerepe nem egyszerűen különvált, hanem arányaiban, minőségében módosult." Mára, az információs csatornák számának ugrásszerű növekedése folytán csökkent a kalendárium jelentősége. Magyar egyházi téren viszont azt tapasztaljuk, A